Századok – 1976

Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III

442 KÖVÉÉ GYÖKGY 3. táblázat A rendi megoszlás 1906 —1913-ban Évek (egyetemek száma) Nemesek, hivatalnokok % Papság % Tiszteletbeli polgárság, kereskedők1 % Kispolgárok, céhesek % Parasztok, kozákok % Egyéb % összesen 100% 1906(6) 9 054 1132 2268 3902 1032 48 17 703 1906(6) 61,2 6,4 12,8 22,1 5,8 0,3 17 720 1907(7) 13 018 2790 3396 5517 2065 150 27 216 1907(7) 47,8 10,3 12,5 20,3 7,6 0,6 27 199 1908(6) 13 143 3372 3599 6471 2645 475 29 926 1908(6) 43,8 11,2 12,0 21,6 8,8 1,6 29 987 1909(8) 14 222 3827 3774 7943 3057 443 33 690 1909(8) 42,4 11,4 11,2 23,6 9,1 1,3 33 684 1910(9) 14 572 4139 3745 8524 3436 580 35 906 1910(9) 40,5 11,5 10,4 23,7 9,6 1,6 36 035 1911(8) 14 217 3126 4282 8192 3677 503 34 460 1911(8) 40,9 9,0 12,3 23,5 10,6 1,5 34 870 1912(9) 12 296 3848 3876 8095 4207 896 33 714 1912(9) 36,4 11,4 11,5 24,0 12,5 2,7 33 752 1913(8) 11 267 2655 3533 7562 3898 755 30 089 1913(8) 37,4 8,8 11,7 25,1 13,0 2,5 30 098 Megjegyzések a 3. sz. táblázathoz: 1906-tól minden egyetemen a fenti egységesített statisztikai kategóriákat használták. Az újonnan megjelenő „céhesek", a 19. század eleje óta a városlakók egyik gildéjét tették ki,2

8

egy részük a kapitalizálódás során a proletariátusba süllyedt, sokan kézművesek maradtak, egy vékony réteg pedig a burzsoáziába emelkedett a századfordulóra. Az 1910 és 1911 -es évek százas, ill. négyszázas differenciáját a végösszegben a moszkvai egyetem adataiban lévő statisztikai, számítási hiba okozta. Ezt levéltári adatok ismerete nélkül nem, de talán még azok alapján sem lehet kiküszöbölni. 1. 1906-ban Ogyessza, 1907-től 1913-ig Szentpétervár szétválasztja az első és második gildes kereskedőket. időszakban, tehát 1910 után figyelhetjük meg. A rendszeres, önfenntartó növekedés a parasztok és kozákok javára megy végbe: arányuk megduplázódik, számuk csaknem megnégyszereződik. S mellettük megjelenik, helyesebben láthatóvá válik egy olyan („egyéb") kategória, amelyet már semmilyen mesterkedéssel nem lehet más terminusok mögé gyömöszölni (mint azt valószínűleg a korábbi statisztikák tették) ill. elhagyni (amit az összlétszám és a rendek összege közötti statisztikabeli differenciák módszeres növekedése jelez az 1900-as évektől kezdve). Véleményünk szerint ez a paraszt- és egyébrendű növekedés, — amelyre eddig a szakirodalom ismeretünk szerint nem mutatott rá — gyökerében a fenti utánpótlásbiztosítás mellett a sztolipini agrárreformhoz (1906) vezethető vissza. Az orosz kormányzat agrárpolitikájában a „nagy fordulatot az 1905-ös forradalom nyomán kibontakozó sztolipini törvényhozás jelentette, amely megkönynyítette a paraszti föld forgalmát , lehetővé tette az obscsinából való kilépést — amit eddig különböző formákban nehezítettek meg — ezzel kívánva elősegíteni a gazdagparasztság további erősödését (kiemelés —KGy.). A kormányzat ezzel arra törekedett, hogy a gazdag magántulajdonos parasztságban találja meg 20

Niederhauser E.—Sargina L. : Az orosz kultúra a XIX. században. Bp. 1970. 26-