Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
44 KEK EKES LAJOS Ebben a helyzetben — amikor a királypuccs miatt amúgy is nagy nemzetközi felháborodás nyilvánult meg a magyar kormány ellen — Horthyék nem feszíthették tovább a húrt. Számolniok kellett azzal, hogy a velencei jegyzőkönyv megszegése esetén elkerülhetetlenné válik a kisantant beavatkozása, ami végleg kilátástalanná tenné Sopron megtartását, ezért kénytelenek voltak fellépni a szabadcsapatok további önkényeskedése ellen. Lefegyverzésüket most már olyan fontosnak ítélték, hogy október 31-én Horthy kormányzó és Bethlen miniszterelnök személyesen tárgyaltak Budapesten Prónayval és más exponált különítményes vezérrel a terület elkerülhetetlen kiürítéséről. Csak hosszas rábeszélés és fenyegetés után sikerült őket meggyőzni, hogy a további ellenállás katasztrófába sodorná az országot, ezért a kormány elszánta magát arra, hogy szükség esetén a „Nemzeti Hadsereg" bevetésével kényszerítse a különítményeket Burgenland elhagyására.10 9 Miután a kormány vállalta a szabadcsapatok visszavonulásával járó összes költségeket, a különítmények megkezdték a kivonulást, ami november 10-én befejeződött, amikor is a Sopronban székelő tábornoki bizottság felszólította Ausztriát a terület birtokbavételére. Az osztrák karhatalmi erők november 14-én kezdték meg a bevonulást, de a magyar karhatalmi szervek lassú távozása miatt az olyan vontatottan haladt előre, hogy csak november 30-án fejeződött be. November első napjaitól kezdve a soproni népszavazás előkészítése és az érdekelt feleket egyaránt kielégítő lebonyolítása került a magyar—osztrák viták előterébe. Az osztrák kormány szerette volna elérni, hogy a magyar kormánnyal közvetlen tárgyalások útján állapodjanak meg a velencei jegyzőkönyvben előirányzott népszavazás lefolytatásának összes feltételéről, a magyar kormány viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy a népszavazás feltételeinek megállapítása és pártatlan lefolyásának biztosítása a nagyhatal- i так feladata, ezért — attól tartva, hogy a közvetlen tárgyalások holtvágányra futtatnák a probléma megoldását — elzárkózott a két ország képviselőinek tanácskozásától. Mereven elutasító álláspontjában támogatást kapott Olaszországtól, amely láthatóan szerette volna az ügyet minél előbb lezártnak tekinteni. A soproni tábornoki bizottság elnöke és olasz képviselője, Ferrario tábornok, már november 3-án közölte Bécsben, hogy 1. megítélése szerint nincsen szükség a két kormány közvetlen tárgyalásaira, 2. a magyar kormány biztosította őt, hogy november 6-ig befejeződik a különítmények kivonása, 3. amint a tábornoki bizottság megállapította az egész terület kiürítésének befejezését, 8 napon belül meg kell rendezni a népszavazást Sopronban és környékén. Az osztrák kormánynak arra a kérdésére, hogy a tábornoki bizottság biztosítani tudja-e, hogy a népszavazás idejére antantcsapatok érkezzenek Sopronba, Ferrario kijelentette, hogy igyekezni fog ezt elérni, bár a velencei jegyzőkönyv nem írja elő az antant-csapatok jelenlétét, s amennyiben ilyenek kiküldését nem sikerülne elérni, úgy a népszavazás a magyar karhatalom védelme alatt kerül lebonyolításra, ami nem áll ellentétben a velencei jegyzőkönyv rendelkezéseivel.110 Schober kancellár több jegyzékben követelte a Nagyköveti Konferenciától, hogy az gyakoroljon nyomást Magyarországra a közvetlen tárgyalások 109 A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerkesztette és bevezető tanulmánnyal ellátta Szabó Ágnes és Pamlényi Ervin. Budapest 1963. 296 — 303. 110 Hochenbichler : i. m. 54.
