Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 43 Ausztria az eseményekkel szemben minden körülmények között megőrzi semlegességét és gondoskodni fog területének sérthetetlenségéről,10 7 ami az adott körülmények között állásfoglalást jelentett a kisantant tervezett katonai intézkedéseivel szemben. Aligha vitatható, hogy a Schober-kormány — belpolitikai meggondolásoktól vezettetve — még ebben a helyzetben is óvakodott attól, hogy a burgenlandi probléma újabb felvetésével elzárja a későbbi jóviszony megteremtésének lehetőségét Magyarországgal, ezért lemondott arról, hogy a válságot a maga javára próbálja gyümölcsöztetni. Más kérdés az, hogy egy ilyen akció tényleg eredményre vezetett volna-e. A kisantant követeléseinek meglehetősen tapintatlan elutasítása inkább arra enged következtetni, hogy a velencei jegyzőkönyv érvénytelenítését nem sikerült volna elérni, a követelés nyílt felvetése Ausztriát a nagyhatalmakkal szemben is kínos helyzetbe hozta volna, a magyar kormánynak pedig átütő erejű érvet adott volna a kezébe, miszerint a Habsburgok restaurációjától és a szomszédos államok intervenciójától fenyegetett Magyarország kiszolgáltatott helyzetét az osztrák kormány arra használja fel, hogy megszegje a területi probléma békés rendezését célzó és már aláírt szerződést. A Schober-kormány megóvta magát a megaláztató visszavonulástól, amelyre a kisantant kényszerült, s ezáltal erkölcsi alapot teremtett a maga számára, hogy a magyar kormánytól is a velencei jegyzőkönyv lojális teljesítését követelje, reálpolitikailag tehát az egyetlen járható utat választotta. 14.A soproni népszavazás Október 31-én Schober kancellár arról értesült, hogy a Nagyköveti Konferencia jóváhagyta a velencei jegyzőkönyvet, ezzel a nagyhatalmak félreérthetetlenül kifejezték, hogy a burgenlandi problémát az érdekelt felek kompromisszumos megegyezése és nem a kisantant kívánságai szerint akarják lezárni. Az osztrák kormányt nyugtalanították a Burgenlandból érkező hírek. Prónay és Héjjas különítményesei elégedetlenek voltak a Velencében elért eredményekkel és — Cnobloch jóslatai szerint — a királypuccs leverése után megnövekedett önbizalommal eltelve, nyíltan bírálták a Bethlen-kormány politikáját és nem csináltak titkot abból, hogy nincs szándékukban kiüríteni a megszállt területeket. Ez a helyzet arra késztette Schobert, hogy Toretta külügyminiszter közbenjárását kérje. November 2-án üzenetet intézett az olasz külügyminiszterhez, megállapítva, hogy bár a velencei jegyzőkönyv aláírása óta már három hét telt el, a magyar kormány semmiféle jelét nem mutatta annak, hogy a fegyveres bandák lefegyverzésére és eltávolítására vállalt kötelezettségének eleget kívánna tenni. Ha az időközben lezajlott restaurációs kísérlet alkalmasnak is tűnik arra, hogy a fegyveres bandák lefegyverzésében megállapítható időhúzást igazolja, az osztrák kormány nagy súlyt helyez arra, hogy a magyar kormány most már minden rendelkezésre álló hatalmi eszközzel fellépjen ellenük, különben számolni kell azzal, hogy az osztrák pártok megtagadják a velencei jegyzőkönyv ratifikálását.108 107 Schober-Archiv. Fasc. Burgenland. Idézi: Hochenbichler : i. m. 43 — 44. 108 Uo. 52-53.
