Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
42 KEK EKES LAJOS szerződés maradéktalan érvényesítésére? A kisantant-államok ugyanis azon a véleményen vannak, hogy a velencei jegyzőkönyv a történtek után érvényét veszítette, és ezért természetesen messzemenően támogatnák Ausztria igényét, hogy Burgenland egész területét népszavazás nélkül birtokba vehesse. Erre annál is nagyobb szükség lenne, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy Ausztria a velencei jegyzőkönyv értelmében tényleg elfoglalhatja a neki ítélt területet. Ugyanis a nyugatmagyarországi antilegitimista szabadcsapatok (Prónay, Héjjas) a királypuccs elfojtásában játszott fontos szerepük révén a korábbinál is nagyobb befolyásra tettek szert és számolni kellett azzal, hogy a budapesti kormány, még ha akarna, sem tudna ellenük fellépni, hogy Burgenland békés átadását biztosítsa. A nagyantant — folytatta a követ — a velencei jegyzőkönyv érvényesítésében éppen olyan tehetetlen lesz, mint magával a békeszerződéssel kapcsolatban, ezért komolyan számolni kell azzal, hogy végül is a kisantant fog a Magyarország elleni kényszerítő rendszabályok eszközéhez nyúlni, amelynek gyümölcseit — ha Ausztria tétlen marad — természetesen maguk aratnák le, így Ausztria szeme láttára valósulna meg a csehszlovák — jugoszláv korridor vagy valami ehhez hasonló konstrukció. Levelében ezután a kisantanthoz történő közeledés előnyeit fejtegette és olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek röviddel később Ausztria külpolitikai orientációjának alakításában meghatározó szerepet játszottak: ,,A nyugatmagyarországi kérdéstől eltekintve is úgy vélem, hogy a kisantant az, amely számunkra ma kétségtelenül akcióképesebb és erősebb hatalmi csoportot jelent a nagyantantnál, mert gazdaságilag és politikailag érdemlegesebb segítséget tudna nyújtani számunkra, mint a nagyantant. Sőt, azt hiszem, ha többé-kevésbé laza formában csatlakoznánk ehhez a heterogén és egymást féltékenyen figyelő csoporthoz, központi helyzetünk és tradícióink alapján mértékadó politikai befolyásra tudnánk szert tenni."10 4 Cnobloch tehát komolyan számolt azzal, hogy a kisantant segítségével Ausztria megszerezhetné az egész Burgenlandot. Ezt a felfogást képviselte a szociáldemokrata ellenzék is, súlyos szemrehányásokat téve Schobernak, hogy meg sem kísérelte a kedvező helyzetet Ausztria javára fordítani. Otto Bauer még évekkel később is úgy nyilatkozott, hogy ,,a királypuccs okozta nemzetközi válságot az osztrák kormány felhasználhatta volna arra, hogy a kisantant segítségével biztosítsa magának Sopront. Ezt azonban nem tette meg. Habsburg Károly soproni megjelenése felkeltette a Keresztényszocialista Párt monarchista szárnyának reményeit. A csehszlovák hadsereg mozgósítása pedig újra tápot adott a nagynémetek cseh-gyűlöletének. A két kormányzó pártot csupán az a kívánság vezette, hogy ezekben az órákban egyáltalán ne tűnjenek fel a kisantant oldalán."105 Még a mai történetírásban is fellelhető az a felfogás, hogy Schober — titkos legitimista érzelmei miatt — szalasztotta el a kedvező pillanatot Sopron megszerzésére.106 Kétségtelen tény, hogy a Schober-kormány — Cnobloch és más diplomaták tanácsait figyelmen kívül hagyva — még csak kísérletet sem tette arra, hogy a kisantant diplomáciai lépéseihez csatlakozva követelje a velencei jegyzőkönyv érvényesítését. Sőt, október 25-én — tehát a kisantant katonai mozgósításának idején — Eichhoff párizsi osztrák követ útján olyan nyilatkozatot juttattak el a Nagyköveti Konferenciának, hogy 101 Hochenbichler : i. m. 39 — 42. 105 Otto Bauer: Die österreichische Revolution. Wien 1965. 239. 106 Hochenbichler : i. m. 49.
