Századok – 1976

Tanulmányok - Székely György: Törzsek alkonya – népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfoglalás után) 415/III

418 SZÉKELY GYÖRGY kialakult, túllépte a törzsszövetségi kereteket. Történetileg nem indokolt folyamatosságot felállítani a törzsszövetségi vezetők és az állam élén álló fejedelmi személyek között, mert ezzel felelevednének az állammal beálló minőségi változást tagadó elavult nézetek a törzszervezetből egyenesen kinövő államról. Az államalakulást a magyar történelem folyamatában is csak a földtulajdon változásaiból, az osztályok kialakulásának figyelemmel kísérésével lehet megvilágítani, nem pedig a törzsszervezet felső rétegeiben beállott átrendeződésből, a katonai kíséretből.3 Az eddigiekből is felvetődik a kérdés, miképpen találkoztak és milyen néven ismerték meg a magyarok a vándorlásuk útjába eső, a végleges hazában talált, a szomszéd államokat kifejlesztő szláv csoportokat. A magyar törzsfők vajda címe a görög forrásban, a szláv kifejezések nagy száma a törzsszervezet szétrombolásával kialakuló magyar államszervezet fogalmaiban, a quedlinburgi találkozás mind olyan történeti adottságok, amelyek a kérdés felvetésére késztetnek. A kérdés az, hogy a szlávokat mint törzseket vagy népeket ismerték-e meg a törzsi viszonyok végét élő, az állam korszakába, a nép viszonyaiba átlépő magyarok. Hogy ez nem légből kapott kérdés, mutatja a hasonló érintkezések nyelvi tükröződése szlávok és germánok között. Szláv törzsek sem az egységes német néppel találkoztak, jóllehet állami szervezetük kialakulásában elmaradtak a németek mögött: így lett a Bawor kifejezés a németek megjelölése a szorboknál, talán a regensburgi egyház befolyása, bajor képviselői miatt. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen még István magyar király korában is éltek a német törzsnevek a birodalmi tudatot zengő gyászénekben, II. Henrik 1024-ben bekövetkezett halálára: Heu о Franci, heu Bawarii. . . ! A törzsek emlegetése tehát még a törzsi hercegségek miatt volt indokolt, jelezve a népalakulás lassú voltát a németeknél. De az átfogó kifejezések használata sem azonos olyan nevű egységes népek létével, inkább magyarázhatók a felületes ismerettel, a bizonytalan osztályozással. Ókori eredetű nevek — Plinius, Tacitus, Ptolemaios venétei, akiket a szlávok elődeinek tarthatunk — alkalmazása a szlávokra (német Wenden, wendisch; finn Venäjä), a szláv fogalom általános alkalmazása különféle nyelvcsoportjaikra egyaránt az araboknál (Saqáliba) és a nyugati forrásokban (Sclavinia, Sclavania terület, Sclavonica jelző, Sclavi = Sarmates népnév), nem egy ilyen egységes hatalmas nép létére utaló kifejezések, hanem éppen gyűjtőnevei különféle nem részletezett vagy nem ismert népeknek, törzseknek. Ha 1013—14 körül a clunyi program a német császár számára a szlávokat, magyarokat, görögöket, szaracénokat, afrikaiakat, spanyolokat emlegeti, ezekben gyűjtőneveket kell látnunk. Ali. század további során világossá is válik, hogy a Sclavi, Wenden név ismert — az államiság fokát el nem ért — törzsek alkal-3 Márki Sándor : A Rímes Krónika a honfoglalásról (Katholikus Szemle, 1896) 744; Farczády Elek : Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre és működése az első erdélyi unió, 1437 előtt (Bp., 1912) 9; Gyóni Mátyás: A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei (Bp., 1943) 36, 43—45; Gyóni Mátyás: Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében (Bp., 1938) 20, 52, 54 — 55, 80 — 82 és IV. képes tábla; Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése (Bp., 1923) 23; Albmus Franciscus Gombos: Catalogue Fontium Históriáé Hungaricae. (Bp., 1938) 2614- 2616; Albert Sleumer : Kirchenlateinisches Wörterbuch (Limburg a. d. Lalin. 1926) 799; Aventinus : Annales Boiorum (Albinus Franciscus Gombos: op. cit.) 352 — 354; Annales Altahenses maiores (uo.) 92; Thietmari Merseburgensis episcopi Chronicon (ed. R. Holtzmann — Werner Trillmich. Berlin, é. n.) 68; Bobért Folz: The Concept of Empire in Western Europe from the Fifth to the Fourteenth Century (Frome and London, 1969) 63; a türk államszervezetből átörökölt magyar nomádállam vitatható felfogása Györffy György : A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig 595, 606.