Századok – 1976

Tanulmányok - Székely György: Törzsek alkonya – népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfoglalás után) 415/III

TÖRZSEK ALKONYA - NÉPEK SZÜLETÉSE 419 mas meghatározója (liutiesok, polábok, obodritok, szorbok). Igaz, hogy ellenfeleiket is gyakran törzsi megjelöléssel határozták meg forrásaink (szász nagyurak, szász hadsereg).4 Sokáig a törzsek világa bukkan elénk azokon a területeken is, ahol a 10. században szépen előrehaladt a népek alakulása, az államok kibontakozása. Ennek áttekintése adhat magyarázatot arra, milyen néven ismerték meg az új népeket és milyen oldalról más népek, köztük a magyarok. Ez egyben megvilágíthatja, mely szláv törzsek játszottak névadó szerepet, melyek és milyen átmeneten keresztül jutottak döntő szerephez a nóppéválásban. Persze ez nem kevés lokalizálási problémát is felvet. A magyar szlavisztika már régebben rámutatott, hogy nyelvünkben több szláv népnév törzsnevekből alakult ki, mint az orosz, lengyel, cseh, rác, horvát, bolgár nevek. Közülük itt a nyugati szláv törzsek között felbukkanó lengyel, cseh, egykori horvát név foglalkoztat minket. Kialakulásuk, illetve kiemelkedésük éppen olyan bonyolult történeti folyamatban ment végbe, mint a nomád eredetű törzsekből kialakult népek élete. A névadó a nyugati szlávok esetében is számos más törzs közül emelkedett ki, nem egyhamar dőlt el, melyik kerül éhe, lesz névadó, államalkotó. A 9. századi források alapján a következőkben sorolhatjuk fel a nyugati szláv törzseket: Nyugat-Pomerániában a velunzánok, Wielunczanie és a pyrisszánok, Pyrzyczanie ; az Elba mentén Serbowie, Srbové ; az Elba északi partján Luzyczanie, Luzicané; az Odera középső folyásának déli partján Dziadoszanie, Dedosané, 1086: Dedosize; a cseh-szász határon a Milcané, 1086: Milcianorum; a Bober táján Bobrané, 1086: Pobarane; az Odera oldalán Wroclaw és Opoleközött Ôlçzanie, Slezané, 1086: Zlasane; az Odera két partján Opoletől délre Opolanie, Opolané; Legnica környékén a trebovánok, 1086: Trebouane; a Warta és Odera között Polanie; aGoplo-tókörül a goplánok, Goplanie; Holosici; a Visztula felső folyásától délre Wiálanie, Vislansko, Vislané; Volyiiané; a Visztula középső folyása partjain a Búgig Mazowszanie; a Bug és Styr folyók táján a buszánok, Buzanie; Wrocíawtól délkeletre (?) Chorvaté, chorváti; a morva-kislengyel határvidéken a golensitzek, Goleszyce: Csehországban Glomáci, glomaci; Lemúzi; Lucané északnyugati Csehországban; Cechové Levy Hradec, Praha környékén; Chorvaté, Charváti északi Csehország, Stará Kourim környékén. A bonyolult kép egyik alapja a Bajor geográfus elnevezésű történeti forrás a 9. század közepéről, amely kis terjedelmű politikai egységeket ír le a lengyel területeken, mint a Lendizi és Glopeani (goplánok) Nagy-Lengyelországban és Kujáviában, a Uislane (vislánok) Kis-Lengyelországban, a Slenzani és Opolini Sziléziában, a Dadodesani Alsó-Szilézia északi részén Glogów környékén, a Golensizi Felső-Sziléziában. Ismert szláv törzs még a Bobrani. Az időben következő forrás, a Yosippon (Yöslfön) hébernyelvű elbeszélés már bizonyos tömörülésben mutatja be a 10. század szláv törzseit, törzscsoportjait: Morava, 4 Farczády Elek : Az erdélyi vajdák igazságszolgáltatási hatásköre ós működése az első erdélyi unió, 1437 előtt 9; Herbert Ludat: An Elbe und Oder um das Jahr 1000 (Köln—Wien, 1971) 105, 137; Karl Strecker (hrsg. von): Die Cambridger Lieder — Carmina Cantabrigiensia (Berlin, 1926 in: Monumenta Germaniae Historica) 27; Poczqtki Panstwa Polskiogo. Wystawa, Warszawa. Czerwiec. 1960 (Warszawa, 1960) 14; K. Gzeglédy : Die Karte der Donaulandschaftgruppe nach al-Huwârïzml (Acta Orient, Hung. Tom. I., fasc. 1.) 66; D. Simonyi: Die Kontinuitätsfrage und da9 Erscheinen der Slawen in Pannonién (Studia Slavica I. 1955) 360; Thietmari Mers. ер. Chron. 72; Mathilde Uhlirz : Untersuchungen über Inhalt und Datierung der Briefe Gerberts von Aurillaç, Papst Sylvesters II. (Göttingen, 1957) 43, 184 — 185, 187, 205; A. Gejstor : Etnicseszkaja i regionaljnaja obscsnoszty v Polszkom szrednyevjekovje (Polsa i Rusz. Moszkva, 1974)