Századok – 1976
Tanulmányok - Székely György: Törzsek alkonya – népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfoglalás után) 415/III
416 SZÉKELY GYÖRGY A törzsekből néppé való összekovácsolódás, összeolvadás mégis visszanyúlik abba a korba, amikor a törzsek, sőt alkotóelemeik élnek önálló, egyesüléseken-bomlásokon átmenő életet. A magyar törzsek benne éltek különböző nomád birodalmakban, feltételezések szerint a szabír, az onogur hatalmi keretekben, végül a kazár birodalomtól először erősebben, majd lazán függve. Természetesen ezeken belül nem voltak egyenjogú helyzetben, már véglegesen összeforrva a magyar törzsszövetség alkotóelemei. Mégis látható, hogy közöttük vezetővé, névadóvá lesz már Dél-Oroszországban a Magyar vagy Megyer törzs, mert ennek nevét már az egész csoportra alkalmazzák, általánosítják arabperzsa forrásaink (Ibn Rusta, Gardïzï, al-Bakrí). Ezért Németh Gyula ezt tekintette vezér-törzsnek, az egész szövetség névadójának. Ennek a törzsnek nyelvét vette át hovatovább az egész törzsszövetség, talán már a magyar honfoglalás korára, nyílván a Kabar törzs kivételével. A 9. század második felében már több adat áll rendelkezésre, amelyek tükrében Európa már egységes név alatt — bár ezek változtak a múltbeli kapcsolatokra utaló latin formákban —, tehát mintegy egységes népként tekintette a támadó magyar törzsszövetség hadszintereiken megjelenő alakulatait. Ez felületes ismerete lehetett, mégis jelzi az összeolvadás útját, hiszen a Kabar törzset külön kezelik tőlük, így tűnnek fel a magyar csapatok nyugaton 862-ben, mint új ismeretlen ellenség (qui Ungri vocantur). 881-ben két háborúnak tünteti fel az évkönyvíró az összefüggő hadiesemény két ponton lefolyó ütközeteit, mintha különálló népeket látna az „első háborút" vívó magyarokban (cum Vngaris) és a „második liáborút" vívó kabarokban (cum Cowaris). 892-ben a magyarok (Ungaris) Arnulf császár szövetségeseként járnak Nyugaton, a keleti frankok szövetségében Szvatopluk morva fejedelem ellen küzdve. 894-ben is megjelentek csapataik (Avari qui dicuntur Ungari) nyugati hadjárásban. Ezért jegyezték meg őket mint erős, harcos népet, amely szerepet játszott a nagymorva birodalom szétdúlásában. Maga a magyar honfoglalás azonban nem egyenes folyománya, folytatása az ilyen gyors portyázó hadviselésnek. A magyar törzsszövetség hatalmas ellenfél elől menekülve jött a már nem ismeretlen vidékre. Ennek a nomád lökésnek kiindulópontját a magyar filológusok különféle módon magyarázták (az araboknak a karlukok elleni 893 évi hadjárata által megindított nyugati irányú nép vándorlási hullám; a Kelet-Európát sújtó szárazsági periódus miatt legelőterületet kereső, nyugatabbra törő besenyők). Annyi azonban bizonyos, hogy a megindult hadiesemények nyomán a magyar törzsszövetség végleges hazát talált, ahová már erősebb szervezetben érkezett, a magyar Anonymusnál fenntartott vérszerződés hagyománya ezt jelzi.2 Témám azonban nem pusztán alkalmi, egy megbecsült tudósunk életműve előtti megérdemelt tiszteletadás. Hiszen Németh Gyula akadémikus olyan kérdéseket kutatott évtizedeken át, amelyek ma is aktuálisak maradtak, részei a készülő tízkötetes magyar történet oly vitás problémakörének. Meg(Jászkunság, 1966. 2. szám) 17 — 18; Németh Gyula: A baskír földi magyar őshazáról (Élet és Tudomány, 1966. IV. 1.); I. F. Erdélyi: Fouilles archéologiques en Bachkirie et la préhistoire hongroise (Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, Tomus XXV, 1972) 302, 311; Molnár Erik: A magyar nép őstörténete (2Bp., 1954) 139, 147, 167. 2 Németh Gyula : A magyar népnév legrégibb alakjai (Magyar Nyelv, 1929) 8; Németh Gyula : Nyelvtudományunk ós a történetírás 382 — 383, 392; Gaál László : Németh Gyula akadémikus tudóspályája 17 — 18; Molnár Erik: A magyar nép őstörténete 157; Annales Bertiniani. Recensuit G. Waitz. (Scriptores Rerum Germanicarum in usum scholarum. Hannoverae, 1883) 60; Györffy György : A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig (Századok, 1958) 65; Annales Fuldenses (Albinus Franciscus Gombos :
