Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 41 ger, továbbá a Keresztényszocialista Párt monarchista szárnyán álló dr. Schöpfer, a Habsburg-barát lapok (Allgemeiner Tiroler Anzeiger, Volksbote) hasábjain is igyekeztek hangulatot kelteni a császári ház visszaállítása mellett, de érdemleges sikert nem tudtak elérni. A tartományok vezetői szembehelyezkedtek minden kalandos vállalkozással és a monarchista mozgalom néhány vezetőjének átmeneti letartóztatásával elejét vették bármilyen puccs-kísérlet veszélyének.102 Határozott állásfoglalásuk főleg azzal magyarázható, hogy a jobboldali Heimwehr túlnyomó többsége éppen úgy ellenezte a Habsburg-ház restaurációját, mint a szociáldemokrata vezetés alatt álló Arbeiterwehr, így tehát — Magyarországgal ellentétben — Ausztriában hiányzott az esetleges restaurációs vállalkozás fegyveres bázisa. A monarchizmus politikai befolyásáról már a tavaszi puccs-kísérlet ismertetése során beszéltünk. A Schober-kormány létrejöttével ebben a tekintetben alig változtak meg a belpolitikai erőviszonyok. így azután, amikor Karl Renner 1921. október 25-én a bécsi parlamentben interpellációt intézett a kormányhoz és feltette a kérdést, hogy a kormány milyen rendszabályokat kíván foganatosítani a Habsburg-restaurációs kísérlet ausztriai veszélye ellen, a parlament megelégedéssel tudomásul vette a kancellár közléseit, jóváhagyta a kormány által a karlista puccs alkalmával tett intézkedéseket és a következőket határozta: „1. A Köztársaság fegyveres erejét a törvényesen megengedett felső szintre kell emelni és minden intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy tökéletes felszerelését biztosítani lehessen. Egyidejűleg a kormány forduljon a Népszövetséghez és kérje a milicia-rendszer bevezetésének engedélyezését. 2. Más hatalmakkal való tárgyalások során: a) el kell érni Burgenland haladéktalan átadását, b) sürgetni kell Magyarország lefegyverzését, mert ennek halogatása vezetett oda, hogy Burgenlandot a békeszerződés értelmében nem adták át Ausztriának, c) mindent meg kell tenni az ellen, hogy egy újabb puccs-kísérlet ne jelentsen veszélyt Ausztriára. 3. Vizsgálatot kell tartani annak megállapítása érdekében, hogy az osztrák köztársaság állampolgárai közül résztvett-e valaki a magyarországi restaurációs kísérlet előkészítésében, és ha ezek cselekményei az osztrák törvényekbe vagy rendeletekbe ütköznek, velük szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni. 4. Azokat a magyar állampolgárokat, akik a puccs-kísérletben résztvettek és osztrák területre lépnek, ki kell utasítani, vagy ha ez nem lehetséges, internálni kell."103 Az osztrák parlament határozata azt mutatta, hogy Ausztria a kisantant-államokhoz hasonlóan határozottabb szankciókat kívánt ugyan Magyarországgal szemben és a lehetőségekhez képest bizonyára szerette volna is elérni Burgenland azonnali és maradéktalan átadását, de tartózkodott olyan követelés nyílt felvetésétől, hogy a nagyhatalmak helyezzék hatályon kívül a velencei jegyzőkönyvnek a soproni népszavazásra vonatkozó pontját. Ezt a gondolatot pedig Cnobloch budapesti osztrák követ igen világosan fogalmazta meg Schober kancellárnak küldött október 27-i levelében, amelyben feltette a kérdést: vajon a jelenlegi kedvező helyzetet nem kellene-e felhasználni arra, hogy a burgenlandi kérdésben a nagyhatalmakkal szemben eddig tanúsított lojális és behódoló politikát a kisantant-államokhoz történő közeledéssel cseréljék fel, aminek alapján most biztató kilátás nyílnék a trianoni béke-102 AA. Bonn. Po. 2. Österreich. Bd. YII/4799. 103 HHStA. NPA. К. 912/206 — 206.
