Századok – 1976
Folyóiratszemle - Cohen; Jack: Néhány gondolat a munkásosztályról 401/II
F OLYÓIRATSZEMLE 401 tásakor aláírta „A Szovjetunió és Franciaország közötti együttműködés elvei" c. dokumentumot. Az elvek továbbviteléről nyilatkozott az új elnök is. (Voproszilsztorii 1974. 7. szám. 86 - 96.1.) K. Gy. Jack Cohen: Néhány gondolat a munkásosztályról A második világháború mindenütt jelentős változásokat okozott az egyes országok társadalmának szerkezetében. A munkásosztály esetében ismeretes módon mindenütt megnőtt a bérből és fizetésből élők aránya, ezen belül a növekedés egyik fő forrása a nők termelésbe állása. Megfigyelhető volt a tradicionális iparágak (textil, bányászat, nehéz gépipar) visszaesése. Csökkent a régi típusú szakmunkások aránya és az automatizálással, futószalaggal együtt megnőtt a betanított ós tanulatlan munkások aránya. Ugyanekkor csökkent a mezőgazdasági munkások és kisparasztok hányada — valamennyi tőkés országban. Ugyanekkor új iparágak törtek előre (autóipar, légi közlekedés, rádió, televízió és tartós fogyasztási javak.) Jack Cohen rávilágít, hogy Nagy-Britanniában az utolsó tíz évben az ipari munkások száma 837.000-rel csökkent, ugyanekkor a nők száma viszont 500.000-rel emelkedett. Az ipari munkásságon belül a mezőgazdasági munkások és bányászok már amúgyis kevés száma tovább csökkent — a felére. Ugyanakkor az iparban alkalmazott technikai és adminisztratív „fehér galléros" munkások száma 1964 és 1971 között 23%-ról 27%-ra nőtt. 1961 és 1971 között a közalkalmazottak aránya 26-ról 37%-ra ugrott. Cohen az angol eredményeket és tanulságokat szembesíti a francia adatokkal. Ennek alapján megállapítja, hogy a munkásság 1962 és 1972 között a lakosság százalókarányában 42.8-ról 43.9-re emelkedett, ezzel szemben az alkalmazottak aránya 14.6-ról 17.8-ra ugrott, még gyorsabban emelkedett a tisztviselők aránya. Németországban a társadalom szerkezeti elmozdulása a következőképp alakult 1950 és 1969 között: a munkások aránya 71.8%-ról 58%-ra csökkent, míg az alkalmazottaké az össztársadalomban 22.6%ról 35.4%-ra emelkedett. Az Egyesült Államokban a dolgozók száma az 1950-es 59.6 millióról 80.6 millióra, ezen belül a fehér gallérosok száma 22.3 millióról 38.8 millióra nőtt. (Érdekes adalék, hogy a néger és más színes dolgozók aránya a fehér galléros munkahelyeken az 1957-es 12.8%-ról 1971-re 29.1%-ra emelkedett.) E szerkezeti változásokat behatóbban vizsgálva Cohen megállapítja, hogy 1882-ben Németországban az összmunkásság létszáma 17 milliót tett ki, s ebből szoros értelemben 57.4% volt az ipari munkások és 6.1 a tisztviselők és alkalmazottak aránya. 1969-ben egyedül a Német Szövetségi Köztársaságban a dolgozók száma 26.1 millióra nőtt, de ebből az ipari munkások aránya már 47.4%-ra csökkent, míg az alkalmazottak és tisztviselők aránya 34.2 %-ra emelkedett. Az Egyesült Államokban egyes statisztikusok számítása szerint a „fehér galléros" munkások száma már 1955-ben egyenlő volt a „kék gallérosokéival", vagyis az ipari munkásokéval, s 1965-ben ezt már 21%-kal meg is haladta. A Német Szövetségi Köztársaságban 1980-ra várják a fordulatot, amikor a fehér gallérosok aránya eléri majd a kékekét. Mindez természetesen nagyon fontos kérdéseket vet fel — többek között a marxista osztályfogalom tisztázását is. Cohen röviden ismerteti Marx ós Lenin idevágó sorait az osztály-definícióról s ennek problémáiról. Mindehhez Cohen hozzáteszi, hogy természetesen az újabb fejlődés újabb problémákat vetett fol, mindenekelőtt a különféle tudományos és technikai fehér galléros dolgozók színrelépésével, hiszen ezek a rétegek is csak munkaerejük eladása alapján tudnak megélni. Cohen ehelyütt kitekintést nyújt az 1970-es évben a Francia Kommunista Pártban lefolyt vitákra, s bőven idézi angol, szovjet, nyugatnémet közgazdászok és történészek definícióit, illetőleg vizsgálatainak eredményeit. (Marxism Today 1973. okt. szám. 293-303. I.) J.
