Századok – 1976

Folyóiratszemle - Kim. P. M.. A kultúráról mint a történeti kutatás tárgyáról 402/II

402 FOLYÓIKATS ZEMLE P. M. Kim: A kultúráról, mint a történeti kutatás tárgyáról A kultúra, különösen pedig a szocialista kultúra történeti fejlődésének kutatásában új szemléletmód és ehhez igazodó metodikai törekvés jellemzi szerzőnk munkásságát. Alább ismertetendő rövid lélegzetű közleményének bevezetőjében hangsúlyozza a kultúra társadalmi meghatározottságán túl, annak immanens törvények szerinti mozgását, ami szükségessé teszi a történelmi materializmus általános módszertana mellett ún. „mikrometodológiai elvek" kidolgozását és alkalmazását. A szovjet kultúrtörténetírás belső aránytalansága, amely az analitikus elemzések túlsúlyát, a szintézisre törekvés hiányát jelenti, szintén napirendre tűzi a módszertan fejlesztését, a kultúrának, mint olyannak, mint egésznek a feltárása érdekében. A kultúrának a társadalom életében, fejlődésében játszott növekvő szerepe, visszahatása a többi társadalmi szféra mozgására, amely a szocializmus építése során egyre teljesebb, szintén a vizsgálódási eljárások tökéletesítését igényli. A kultúrának mint olyannak s a szocialista kultúra sajátosságainak a meghatározása, rendszerezése az elsődleges feladat. Korunkban az ember élettevékenysége egyre intenzívebben intellektualizálódik, kiszélesedett a szellemi kultúra szférája, integrálva, internacionalizálva a társadalom életét. Emellett a szocialista építés kulturális fejlődésének vizsgálatakor hangsúlyozottan figyelembe kell venni a nép kultúra-teremtő szerepét. Ez utóbbinak az ábrázolása eléggé egysíkú volt a szovjet kultúrhistoriográfiában. Igaz, a szocialista szovjet kultúra szubjektuma, a szovjet nép a dolgozók olyan közössége, amelyet az anyagi ós szellemi élet, az eszmények egysége jellemez. Ennek a szubjektumnak az alkotóelemei azonban — különösen a kulturális élet szférájában — igen sokszínűek. Bár a Szovjetunióban, a szocialista társadalomban egységes rendszere van a szellemi értékek elosztásának, elterjesztésének, mégis az egyes társadalmi csoportok különböző szinten, eltérő módon, más-más csatornákon keresztül, más-más formában kapcsolódnak a kultúrához. Aktívan vagy passzívan, közvetve vagy közvetlenül vehetnek részt a társadalom szellemi életében. A munkásosztály vezető szerepe pl. a szocialista társadalom kulturális életében azáltal érvényesül, hogy a társadalom anyagi szférájában, a kultúra egyik determinánsában domináns tényező, érdekei meghatározóak az egész társadalmi élet szempontjából. P. M. Kim hangsúlyozza az értelmiség szerepének jelentőségét a szocialista társadalom szellemi fejlődésében. Az alkotó művészek és tudósok mellett a kultúra közvetítőinek, a kulturális élet szervezőinek is figyelmet szentel. Megállapítása szerint az értelmiség kvantitatív és kvalitatív fejlődésének dinamizmusa az egyik fő jellemzője egy adott társadalom kulturális potenciáljának. E potenciál jellemzését, paramétereinek elemzését kell elvégeznie a kultúrtörténet kutatójának. Munkája során a szellemi kultúrát mint összetett társadalmi jelenséget vizsgálja. Ez a jelenség azonban nem a tudomány, az erkölcsiség és a művészetek egyszerű öszszege, hanem kölcsönhatásuk következtében egy új minőség, amelynek mint egésznek más a társadalmi funkciója, mások a sajátosságai, gazdagabb a tartalma, mint komponenseinek. A korábbi szovjet kultúrtörténeti munkákat az is jellemezte (a szintézisre törekvés hiánya mellett), hogy az erkölcsi kultúra vizsgálatára kevés figyelmet fordítottak. Holott a szocialista kultúra funkciói között oly fontos emberformálás szempontjából ez feltétlenül szükséges. Az erkölcsi kultúra feltárásának hiányosságai nagyban hozzájárultak annak a szakadéknak az elmélyüléséhez, amely a szocialista embereszmény és társadalmunk valóságos embere között tátong. Sokkal kidolgozottabb a művészeti összetevő. Szerzőnk rámutat, hogy a kultúra esztétizálása nemcsak az elméleti munkákban, de a kulturális felvilágosító, tudományos népszerűsítő tevékenységben is túlburjánzott. Véleménye szerint nem engedhető meg az etikai háttérbe szorítása az esztétikai által, már csak azért sem, mert a szocialista ember sajátosságai között az előbbinek kell dominálnia. A kultúrának, mint egésznek a vizsgálatánál a harmadik összetevő, a tudomány feltárása is elengedhetetlen. Nem elég a tudomány eredményeinek, fejlődésének a számbavétele, vagy növekvő társadalmi funkciójának megállapítása. A nép tudományos tudatát kell elemezni: mennyiben, milyen szinten, milyen hatékonyan mentek át a tudomány eredményei a társadalmi köztudatba. A szocialista, a szovjet kultúra fejlődésére jellemző tendenciák közül mint vizsgálandót említi meg a cikk befejező része a homogenizálódást, a város és falu szellemi élete, pontosabban kulturáltsága közötti különbség csökkenését, a szovjet kultúra soknemzetiségű és internacionalista jellegének erősödését. Végül, mintegy vitaanyagként a szovjet kultúrtörténet főbb kutatási irányairól tesz közzé egy vázlatos elképzelést cikkünk szerzője. Első témakörként a szocializmus kulturális fejlődésének forrásait, faktorait jelöli