Századok – 1976
Folyóiratszemle - Senn;. Alfréd Erich: Lenin Svájcból való 1917. évi hazatérésének új dokumentumai 395/II
FOI.YÓTBATSZEMLE 395 Grimm — az utolsó pillanatig hogyan szerették volna az általános sztrájk életrehívását kikerülni, a kormányzattal kompromisszumot elérni. Utal arra, hogy válóban a kormányban is volt bizonyos ingadozás, a zürichi kantoni kormányzat például hajlott arra, hogy a munkáskövetelóseknek (amelyeket több pontban foglaltak össze) engedjen. A kormányban és a szövetségi parlamentben azonban végül is a jobboldal kerekedett felül, amely a kompromisszum keresése helyett kifejezetten arra törekedett, hogy a munkássággal és a szocialista párt kihívásával végleg leszámoljon. Mindehhez hozzátartozott, hogy a hadsereg vezérkarában eluralkodott az a vélemény, hogy az Ölteni Bizottság kifejezetten a szocialista forradalom megvalósítására törekszik — és a svájci konzervatív körökre ezúttal az orosz forradalmak és az ezekben a napokban lezajlott német, illetve középeurópai forradalmak oly mérvben riaeztólag hatottak, hogy pánikhangulat lett úrrá rajtuk, ami hozzájárult a közvetítő kísérletek kudarcához. Vuilleumier leírást ad magáról az általános sztrájkról, annak újra elsősorban a német területekre korlátozódásáról, majd kudarcáról —, s megvilágítja azt is, hogy ez a balsiker miért és mennyiben nyitott új szakaszt a svájci szocialista mozgalom további fejlődésében, miként mélyítette el a már korábban is meglévő ellentéteket, s vezetett az újabb differenciálódáshoz: a szocialisták és kommunisták szétválásához. (Le Mouvement Social 1973. júl. — szept. szám. 97 — 126. I.). .--.'. J. Alfred Erich Senn: Lenin Svájcból való 1917. évi hazatérésének új dokumentumai Senn utal arra, hogy ez a hazatérés már egykor, 1917-ben nagy érdeklődést keltett, s már akkor ellentmondásos irodalom keletkezett Lenin és a bolsevikok hazautazása körül. Később a történeti irodalom alaposan kiszélesedett, s újabban is Zeman, Reisberg, Hahl! weg és Fritz Nicolaus Platten munkássága révén e kép sok tekintetben kiegészült. Senn ezt az irodalmat most egy újabb forrásanyagra támaszkodva egészíti ki. 1917 folyamán a svájci orosz emigráció szervezetszerűen indított vizsgálatot e kérdésben. A bizottság pártközi alapon jött létre, s elnöke a bolsevik Bagotsky volt. Dr. Bagotsky Svájcban közel állt Leninhez, Lenin és Krupszkaja háziorvosa, később a szovjet Vörös f Kereszt svájci megbízottja volt. Bagotsky őrizte meg a bizottság által összegyűjtött I dokumentumokat, majd amikor 1917-ben ő is Oroszországba utazott, azt átadta egy svájci szocialistának, Dr. Otto Langnak. Lang 1936-ban bekövetkezett halála után az anyag a svájci szocialista párt tulajdonába került, majd újabb húsz esztendővel később Jules Humbert-Droznak, a svájci szocialista párt titkárának halála után a dokumentumok az amszterdami Internationaal Instituut voor Soziale Geschiedenis archívumába (illetve i részben a zürici Schwizerisches Sozialarchivba) kerültek. Az archivális anyag történetének felvázolása után Senn az olvasót tájékoztatja az ! események történetéről is. Természetesen az induló pont maga a februári (márciusi) orosz forradalom — ami után a svájci orosz emigránsok mind igyekeztek hazajutni —, de tud -, ták, hogy súlyos nehézségekkel kell megküzdeniük. A dokumentumok is megerősítik, hogy a tájékozódás kezdete alighanem a berni, március 19-i orosz zimmerwaldista nagygyűlés volt. Ezen Martov vetette fel, hogy az antant gátló lépései esetén német átutazási engedélyt kellene kérni. Martov a német engedélyt természetesen úgy képzelte el, hogy az új orosz kormány cserébe német hadifoglyokat bocsát majd szabadon. Ekkor Robert Grimm, a svájci szocialista párt ismert vezetője, a Berner Tagwacht szerkesztője és egyúttal a zimmerwaldi Nemzetközi Szocialista Bizottság titkára megkereste A. Hoffmann svájci külügyminiszteri vezetőt, aki a német követség útján valóban közvetített is, s a német beleegyezés hamarosan megérkezett. Berlin beleegyezett abba is, hogy a német foglyokat majd később engedik szabadon. A választ az orosz pártok képviselői március 29-én megtárgyalták, majd némi vita után megegyeztek, hogy megvárják a petrográdi kormány válaszát. Ez azonban késett, s Lenin most már bírálta a késlekedést, kijelentette, hogy vállalja a hazatérésért a felelősséget, s elfogadja a német javaslatot — ami nem tartalmazott semmiféle politikai feltételt. Lenin egyúttal felszólította az orosz küldötteket a csatlakozásra. 1917. április 2-án Zürichben újra találkoztak az orosz emigráns vezetők az újonnan előállott helyzet megvitatására. Ekkor — e megbeszélésen Lenin közvetlen hívei nem vettek részt —, de azért megjelent a bolsevik Bagotsky és a Leninhez közelálló Lunacsarszkij ('} 8 Rjazanov. Ott volt a mensevik Martov, Akszelrod és Martinov, és a lengyel baloldali gzoeialista Lapinski. A küldöttek többsége elítélte Lenint, mert nyilvánosságra hozta,
