Századok – 1976
Folyóiratszemle - Vuillemler; Marc: A munkásmozgalom Svájcban az első világháború éveiben. Histográfiai mérleg 393/II
F OLYÓIRATSZEMLE 393 a pénzügyi fedezet híján, hiszen e lapok szükségszerűen határozott szakítást tételeztek fel a liberális párttal, bár éppen ezen a ponton hamarosan eltérő vélemények érvényesültek. Ugyanis, míg a Herald tényleges szakítást jelentett, a Daily Herald ezt a szakítást kevésbé következetesen hajtotta végre, s a lap élére kerülő, illetve a lap politikáját erősen befolyásoló MacDonald hangsúlyozottan „széles" demokratikus napilap megteremtését szorgalmazta és elutasította a lap megszervezésébe bekapcsolódó független munkáspárti törekvéseket, hogy a lapnak — mint azt Keir Hardie és Bruce Glasier is követelte — határozottabban proletár és szocialista jelleget adjanak. A Daily Herald irányításában azonban a Független Munkáspárt embereinek igen nagy részük volt, mindenekelőtt George Lansburynek. A lap kezdettől bátrabb munkáspolitikát hirdetett, s szembe mert szállni nemcsak a tőkésekkel, a kormánnyal, hanem a konzervatívabb szakszervezeti vezetőségekkel is. Az átfogóbb követelések mellett sokszor támogattak helyi akciókat, vagy olyan országos konkrét követelést, mint a 48 órás munkahét bevezetését. A Herald különben független munkás-szocialista lap volt, amely szervezetileg nem tartozott sem a Labour Partyhoz, sem a kisebb szocialista pártokhoz. Ugyanakkor a Herald szerkesztői tágabbra nyitották a lap támogatói számára a kapukat, ; s így a Független Munkáspárt tagjai mellett a Herald munkatársai, szerkesztői,támogatói között találunk fábiánusokat, a Brit Szocialista Párt tagjait, szindikalistákat, keresztény szocialistákat és a női egyenjogúságért küzdőket is. Ez utóbbi kérdés ugyan megosztotta a Herald táborát. Egyesek a megkülönböztetett női mozgalmat fölöslegesnek tartották, miként eltérő vélemények érvényesültek a szindikalizmussal ós az általános sztrájkkal s a parlamenti reformtörvények értékelésével kapcsolatban is. Ugyancsak viták bontakoztak ki az állam szerepe körül, mivel sokan inkább az állam szerepének csökkentését és a nagymérvű decentralizálást szorgalmazták, ebben történetesen a keresztény szocialisták, H. Belloc és Chesterton együtt tudott haladni a Tom Mann és G. Bowman-féle szindikalistákkal). A rivális lap, a Daily Citizen 1912 októberében jelent meg. Míg a Herald független munkás-szocialista lap volt, a Citizen mögött kezdettől ott állt a szakszervezetek központja és a Labour Party vezetősége. Koalícióról a Citizen esetében annyiban beszélhetünk, hogy ebbe is egy ideig bekapcsólodtak a Független Munkáspárt tagjai, de a kettős vezetésben rendre a tágabb, labourista elképzelés érvényesült, olyannyira, hogy Keir Hardie is, Bruce Glasier is többször hangot adott csalódásának, amiért a szocialista állásfoglalásokat annyira visszaszorítják. A lap persze részben ugyanazon problémákkal került szembe, mint a Herald, csak a reagálása volt sokszor eltérő. így még a sztrájkok megítélésében is ' a Citizen hangsúlyozottan óvatos maradt. Ez az óvatosság azonban nem mentette meg ' a csődtől. Ez a csőd annak ellenére következett be, hogy a Citizen — megint csak a független munkáspártiak ellenére — megnyitotta hasábjait az apróhirdetéseknek is, majd amikor 1914-ben kirobbant a világháború, szociálsoviniszta hangot ütött meg. Mindez megint élesen szemben állt a Herald gyakorlatával, ugyanis Lansbury vezetésével a Herald pacifista maradt, s noha napilapként szintén nem tudta tartani magát, hetilapként nagy befolyása volt, s a harcos fiatal szakszervezeti vezetők közül nem egy éppen ekkoriban csatlakozott a laphoz. A Citizen elhallgatása után a Herald szerepe természetesen még i csak nőtt — , ha ez nem is mérhető az előfizetők számán. Holton utal arra is, hogy időnként a Herald hasábjain is folyt vita a háborúról, történetesen Chesterton, a keresztény szocialista irányzat íróként nagyonis ismert vezetője, Wellshez hasonlóan ekkor csak a német kapitalizmusban jelölte meg a háború okát, amit a lap szerkesztőinek, íróinak többsége elvetett, s Lansburyvel az élen továbbra is kitartottak pacifista és internacionalista álláspontjuk mellett. (International Review of Social History 1974. 3. szám 347—395. I.) J. Marc Vuilleumier: A munkásmozgalom Svájcban az első világháború éveiben. Historiográfiai mérleg A szerző megállapítja, hogy a svájci munkásmozgalom a nemzetközi munkásmozgalom relációjában két korszakban vált igazán fontossá: az I. Internacionálé napjaiban, majd később, az első világháború éveiben. Az első világháború idején azonban elsőrendűen olyan mozzanatok állnak az érdeklődők figyelmének előterében, amelyek inkább a svájci szocialisták nemzetközi kapcsolatait érintik (mint a zimmerwaldi konferencia ós az egész zimmerwaldi mozgalom) s kevésbé azok, amelyek a szó szorosabb értelmében véve inkább
