Századok – 1976

Folyóiratszemle - Holton; R. J: A Daily Citizen a Daily Herald ellen 1912–1915. Küzdelem a munkás napilapért és ennek kapcsolata a munkásság nyugtalanságával 392/II

392 FOLYÓIKATS ZEMLE A búza és a többi gabonaféle árainak kiegyenlítődése mellett az oroszországi és a világpiaci árak összehasonlítása egy másfajta nivellálódásra is felhívja a figyelmet. A 18. század első felében 16 európai nagyváros gabonaárait összehasonlítva az oroszországiakkal, azt tapasztalta a szerző, hogy az európai árak 464%-át jelentették az oroszországinak. A 18. század második felében a különbség 28%-ra, a 19. század első felében pedig 222%-ra csökkent, s végül a 19. század második felében már csak 126% volt. Az európai és oroszországi gabonaárak kiegyenlítődése ugyanúgy végbement, mint Oroszországon belül a különféle gabonák árainak nivellálódása. A kiegyenlítődés Európa számára a gabonaárak csökkenését, Oroszország számára viszont a gabonaárak emelkedését jelentette. A különbségek eltűnésének Oroszországban volt egy sajátos hatása is. Míg korábban a helyi piaci árak és az exportárak között jelentős különbség volt az utóbbiak javára, most ez is eltűnt, az exportgabona árai nemcsak a világpiaci árakhoz közeledtek, hanem a helyi árakhoz is, ami természetesen a helyi árak emelkedését eredményezte, annak ellenére, hogy a vasutak kiépítésével és a gőzvontatás megvalósulásával a szállítási költségek nyolcszorosán olcsóbbak lettek. A tanulmány befejező részében arra a kérdésre keres választ a szerző, miért eredményezte Oroszországban a szállítási költségek csökkenése a gabonaárak emelkedését. A magyarázatban abbó' indul ki, hogy az európai gabonaimportáló államokban az árakat nem a szállítási költségek, hanem a gabona legmagasabb termelési költségei határozták meg. Az exportáló országokban az árakat a szállítási költségek szabályozták. A kivitel akkor volt kifizetődő, ha a behozatalra szoruló országok termelési költségei magasabbak voltak az exportálók termelési és szállítási költségeinél. A szállítási feltótelek megjavulása a 19. század folyamán nemcsak az export növelését tette lehetővé — az orosz gabonaexport 1801 — 10 és 1910 — 14 között 12,5 millió púdról 647,7 millió púdra nőtt —, de alkalmat adott a szállítási költségek csökkenéséből származó külön jövedelem lefölözésére is. A világpiaci árak ugyanis nem csökkentek olyan mórtékben, mint amennyivel olcsóbbodott a szállítás. A helyi árakat viszont emelni lehetett a szállítási költségek világpiacon kialakult árának megfelelően. A korszak végén — állapítja meg a szerző — az oroszországi gabonaárak már teljes mértékben a világpiaci árak hatására alakultak. Ez nem az elmaradottság következménye volt, hanem annak eredménye, hogy Oroszország szerves része volt a világpiacnak. Az agrárviszonyok helyes megismeréséhez a reformelőtti és a reformutáni időszakban is elengedhetetlenül szükséges a gabonaárak alakulásának s a termelésre gyakorolt hatásának ismerete. (Voproszi Isztorii 1975. 2. szóm. 45—57. I.) O. R. J. Holton: A Daily Citizen a Daily Herald ellen 1912—1915. Küzdelem a munkás napilapért és ennek kapcsolata a munkásság nyugtalanságával Holton megállapítja, hogy az utóbbi időben sok történész foglalkozott az ún. „labour unrest" (a munkásság nyugtalansága) jelenségével. A munkásság nyugtalanságának korszaka az 1908—1914-es korszakra tehető, s ennek több ismérve volt. Holton ehelyütt csak aláhúzza, a történészek azt vitatják, hogy e nyugtalanság milyen jellegű és mekkora volt a mélysége, hatása. A maga részéről e vitához csak adalékokkal járul hozzá: megvilágítja a két munkás napilap megteremtése körüli vitákat és maguknak a lapoknak a tevékenységét, amely — mint joggal megállapítja — feltűnő módon háttérbe szorul a munkásmozgalom történetét feldolgozó munkákban. Holton aláhúzza, hogy noha a munka és tőke küzdelme a századfordulón kiéleződött, s ennek során „politizálódott át" maga a szakszervezeti mozgalom, s született meg a Labour Party —, mindennek a sajtó vonalán még jó ideig alig volt visszhangja. A kortársak márrámutattaketérenanagyeltérésre,amely a német és az angolmunkásmozgalomban mutatkozott. Míg Németországban 1909 után 79 szociáldemokrata orgánum jelent meg (köztük több napilap), amelyeknek együttvéve több mint 1 millió előfizetője volt, Angliában egyetlen szocialista napilap sem jelent meg, s a különféle szocialista periodikák előfizetőinek száma néhány tízezres nagyságrend körül mozgott. Holton utal arra, hogy a szakszervezetek évi kongresszusain 1903-tól kezdve ismételten foglalkoztak e kérdéssel és megfelelő határozatokat hoztak —, de a lapok tényleges megteremtéséig ennek ellenére hosszú ideig nem jutottak el, nem utolsósorban éppen