Századok – 1976

Folyóiratszemle - Mironov; B. Af.: A gabonaárak Oroszországban az 1801–1914 es években 391/II

FOLYÓIRATSZEMLE В. M. Mironov: A gabonaárak alakulása Oroszországban az 1801—1914-es években A gabonaárak alakulása Oroszországban már korábban is sok kutató figyelmét felkeltette. A forradalom előtti történetírás mégsem tudta a kérdést kielégítően megoldani. A szerző azt tekintette feladatának, hogy összegyűjtse a gabonaárak alakulására vonatkozó adatokat, s rendszerezésükkel és értékelésükkel fényt derítsen azokra a tényezőkre is, amelyek az árak alakulását meghatározták. A vizsgált időszakban Oroszország legfontosabb gabonaféléi: a rozs, a zab, a búza, az árpa és a hajdina voltak. Közülük a rozs és a zab együttes vetésterülete az összes gabonafélék 72%-áról 62%-ára csökkent, jelentősége azonban mindkét növénynek megmaradt még a 20. század elején is. A 19. század folyamán számottevően (3,3-szorosra) nőtt a búza és (1,7-szeresre) az árpa vetésterülete. Az árak alakulásában a különböző korszakok jól elhatárolhatók. Az 1796 — 1800. évi átlagárakhoz képest, 100 %-nak tekintve ennek az öt évnek az árait, 1806-ig 135%-ra nőttek, 1829-ig 67%-ra csökkentek, 1854-ig ismét 135%-ra, 1881-ig 185%-ra nőttek az árak, 1895-ben csaknem azonosak voltak a bázisévek áraival (101%), majd 1914-ig ismét 164%-ra emelkedtek. A gabonaárak 1806-ig tartó nagyarányú növekedése folytatását jelenti az 1762-ben kezdődő konjunktúrának, de az emelkedés a 19. század első éveiben igen nagyarányúvá válik, hat év alatt eléri a 35%-ot. A tilsiti béke után egészen 1829-ig depressziós szakasz kezdődik, amelynek legfőbb magyarázatát a szerző a világpiaci árak zuhanásában és az angliai gabonabevitel megszigorításában találja meg. Az 1830-as években ismét emelkedni kezdenek a gabonaárak, részben a rossz termésű évek ismétlődése, részben az export növekedése miatt. Az 1840-es években a megelőző évtizedhez képest valamit estek az átlagárak, az általános növekedési tendencia azonban nem tört meg, csak a 30-as években volt az emelkedés a gyenge termések miatt rendkívüli. A konjunkturális szakasz 1882-ig tartott s az export növekedése mellett az orosz ipari fejlődés meggyorsulása, a vasútépítés miatt a szállítási feltételek javulása, a városi népesség növekedése és ezzel együtt a belső piac szélesedése is eredményezte az árak állandó emelkedését. Hozzájárult a konjunktúrához az is, hogy az aranykitermelés fokozódásával nőtt az élelmiszerek aranyhoz viszonyított értéke. Az 1882 ós 1895 közötti csökkenés a századvégi agrárválság eredménye volt, amelyet döntően az olcsó amerikai búza idézett elő. A 20. század elején az árak újbóli emelkedése az általános világpiaci tendenciák mellett az orosz—japán háborúval is kapcsolatban volt. A gabonafélék együttes árainak vázolt alakulása mellett sajátosan alakult az öt fő gabona egymáshoz viszonyított ára is. Míg a búzaárak a 20. század elején csak 18%-kal haladták meg a 18. századvégi árakat, a rozsnál az emelkedés 94, az árpánál 91, a zabnál és a hajdinánál 81%-os volt. A búza ára a 18. század végén még több mint kétszeresen haladta meg a többi gabonáét, a 20. század elején már csak 30 —40%-kal. A különböző gabonafélék árainak nivellálódásában a termelési különbségek eltűnése, a szállítási feltótelek megjavulása mellett nagy szerepet játszott a világpiac hatása is, amelyen az egyes gabonafélék árai között nem volt olyan nagy különbség, mint Oroszországban. Az árutermelés fejlődésének eredményeként Oroszországban is közeledtek a gabonaárak a termelési költségekhez. A nivellálódás azt is jelentette, hogy a búza áremelkedése a 19. század folyamán elmaradt a gabonafélék átlagárainak növekedésétől, míg a rozsé, árpáé, zabé és hajdináé meghaladta azt. E különbség legfőbb oka az volt, hogy a 18. század második felétől kezdve igen gyorsan nőtt az oroszországi búzaexport, amely sokkal jelentősebb volt, mint a többi gabonafélék kivitele. A búzaárakat így a világpiac határozta meg, míg a többi gabona árait a sokkal olcsóbb helyi piac. Egyébként a helyi piacokon a búza is kétszeresen olcsóbb volt, mint az európain. 14*