Századok – 1976

Történeti irodalom - Koszyk; Kurt: Die Presse der deutschen Sozialdemokratie. Eine Bibliographie (Ism. Jemnitz János) 387/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 387 autoritativ megoldás iránt —, mindezek a tényezők elősegítették Mussolini győzelmét' Rendkívül találó az olasz fasizmus jellemzése is: „Az épület hivalkodó homlokzata éles ellentétben állt a belső helyiségek piszkosságával és ürességével, a nagy szavak hangzatossága pedig az érzelmek ürességével . . ." (II. k. 513). Procacci „lelkes objektivitással" ír az olasz antifasiszta mozgalomról, az OKP és két kiemelkedő vezetőjének — Gramscinak és Togliattinak — elméleti és gyakorlati tevékenységéről. Sajnálatosan rövid — mindössze 14 oldal — a második világháborúnak szentelt rósz. Proeacei szellemesen állapítja meg, hogy a háború „az olasz uralkodó osztály egész történelme során tanúsított tehetetlenségének a legnagyobb fokú bizonyítéka volt". Ugyanakkor szembeállítja ezzel az olasz népet, amely az ellenállási mozgalomban „visszanyerte ősi erényeit" (534 ill. 537). Hasonlóan rövid — 12 oldal — és találó a háborútól 1968-ig tartó periódus leírása, amelyet a remények és csalódások, a „gazdasági csoda" és a krónikus társadalmi egyensúlyhiány ellentmondásaival jellemez. Könyve I utolsó oldalain Procacci az OKP minden akadályt leküzdő fejlődésének okait elemzi. Utolsó soraiban — Togliatti ravatalát leírva — így méltatja a nagy olasz kommunista vezető érdemeit, és foglalja össze a mai Olaszországról való mondanivalóját: „Miután holttestét a Szovjetunióból hazaszállították, egymillió olasz követte koporsóját. Életében Cavourhoz hasonlították politikai tisztánlátása és határozottsága miatt. Cavour azonban dicsőségének teljében halt meg, Togliatti pedig egy tobzódó és közönséges Olaszországból távozott. Az őt utolsó útjára kisérő tömegek bánatában benne volt az el nem ért cél tudata és çgy hosszú fáradságos út előérzete" (564). A könyv nem hagy kétséget afelől, hogy a szerző a célt, amelyhez a hosszú és fáradságos út vezet, a szocialista Olaszország megteremtésében látja. RÍSTI GYÖRGY KURT KOSZYK: f I DIE PRESSE DER DEUTSCHEN SOZIALDEMOKRATIE. EINE BIBILOGRAPHIE (Hannover, Verlag für Literatur und Zeitgeschehen. 1966. 404 1.) A NÉMET SZOCIÁLDEMOKRÁCIA SAJTÓJA. BIBLIOGRÁFIA A munkásmozgalom története megírásának rendkívül fontos, de inkább csak az utóbbi időben fellendülő ága a munkássajtó történetének feldolgozása. (Az általános jelenség jellemzi a magyarországi eredményeket és hiányosságokat is.) Ilyen vonatkozásban is tanulságos K. Koszyk munkája, aki a II. Internacionálé legerősebb pártjának s leggazdagabb munkássajtójának bemutatására s sajtótermékei bibliográfiájának elkészítésére vállalkozott. Koszyk a korai munkássajtó feltérképezését néhány, az 1840-es években megjelent írás után tulajdonképpen az 1860-as évekkel kezdi, s nagyobb figyelmet már a Lassalle alapította „Social-Demokrat"-nak szentel. Megemlékezik szerkesztőiről, tömegbefolyásáról, s arról, hogy a hetente háromszor megjelenő lap történetében milyen változások mentek végbe. Természetesen ugyancsak elemzi a Liebknecht alapította „Demokratisches Wochenblatt" ívelését is, amely az 1869. évi eisenachi pártkongresszus után „Der Volksstaat" címen jelent meg. Koszyk ehelyütt is bemutatja a lap szerkesztőit, megemlékezik arról, hogy a lap kezdetben hetente kétszer, de még ugyanezen 1869-es év októberétől már háromszor jelent meg. 1873-ra a lapnak már 7000 állandó előfizetője volt, s noha a Volksstaat mellett számos helyi lap is megjelent, a Volksstaat vált a mozgalom központi orgánumává.