Századok – 1976
Történeti irodalom - Procacci; Giuliano: Storia degli italiani (Ism. Réti György) 385/II
TÖRTÉNETI IRODALOM 385 ság jellemezte. Megragadó, milyen pátoszmentesen, saját érdemeit nem kiemelve ír Radó Sándor saját és munkatársai valójában nagyon is veszélyes tevékenységéről. A könyv nemcsak a hírszerző-központ munkájáról szól, hanem Radó Sándor életéről is, akiről a munkásmozgalomban betöltött szerepe és hírszerzőtevékenysége mellett azt is megtudhatjuk, hogy jobbnál jobb tudományos ötletek származtak tőle, — a sajtó rendszeres nemzetközi politikai térkópellátásának megszervezésétől, egészen a légitérképkészítés rendszeresítésóig. Könyve egyben a nemzetközi munkásmozgalom sok egyénisége portréjának megrajzolója, eszményének megelevenitője. A személyes élmények erejével hozza közelbe Liebknecht, Kautsky, Clara Zetkin s a munkásmozgalom sok más vezetőjének alakját, akikről számos eddig ismeretlen részletet tudhatunk meg. Nem véletlen tehát, hogy a könyv iránt a nemzetközi érdeklődés óriási. Az itthoni olvasót pedig rendkívül megragadja a ma is közöttünk élő nagy egyéniség önfeláldozó és bátor antifasiszta életútja. Szinte hihetetlennek találja, hogy a svájci hatóságok 1945 után a második világháború alatti Németország elleni hírszerző tevékenységéért őt ós csoportját bíróság elé állították, és elitélték azokat, akik hozzájárultak a fasizmus szétzúzásához s ezzel Svájc függetlenségének és biztonságának megmaradásához is. SZABOLCS OTTÓ GTULIANO PROCACCI: STORIA DEGLI ITALIANI (Róma, Editori Laterza. 1975, 575 1.) i AZ OLASZOK TÖRTÉNETE ' G. Procacci 1926-ban született a közép-olaszországi Assisiben. 18 éves ifjúként részt vett az olasz ellenállási mozgalomban. Tanulmányait a firenzei egyetemen, majd a nápolyi Történettudományi Intézetben végezte. Tudományos tevékenységét a párizsi Tudományos Kutató Intézetben kezdte el, majd Milánóban a Feltrinelli Intézetben és Rómában az Olasz Történettudományi Intézetben folytatta. Jelenleg a firenzei egyetem tanára. 1956-ban megjelent első tudományos művét a 16. századbeli Franciaország osztályviszonyairól írta. 1961-ben jelent meg Machiavelliről írt tanulmánya. Politikai ' érdeklődésének megfelelően több tanulmányt publikált az olasz és a nemzetközi munkásmozgalom történetéből: Labrioláról és Kautskyról, a századforduló olasz munkásmozgalmáról, valamint a II. és III. Internacionálé történetéről. G. Procacci „Az olaszok története" című könyvét 1968-ban írta, a neves francia könyvkiadó, a Fayard megbízásából. Könyve Olaszországban is nagy érdeklődést keltett, ezt mutatja, hogy eddig nyolc kiadásban jelent meg olasz nyelven. Procacci műve egy nagy műveltségű, marxista orientációjú történész szellemes és szellemi izgalmat árasztó, kritikus vélemény-nyilvánítása elődeinek tetteiről. A könyv címe — ,,Az olaszok története" — jelzi, hogy Procacci nem egyszerűen Olaszország történetét írta meg, hanem az olaszokét, azaz az olasz népét. Nem szokásos történelemkönyv ez, hanem egymáshoz szorosan fűződő esszék gyűjteménye az olasz nép fejlődéstörténetéről, a második ezredév elejétől annak végéig. Ezek az esszék nem csupán a szorosan vett tényanyagot tartalmazzák, hanem rávilágítanak a vizsgált korszakok szociális, gazdasági és kulturális viszonyainak bonyolult összefüggéseire. A könyv érdeme, hogy az „olaszok történetét" nem önmagában vizsgálja, hanem elhelyezi azt az európai fejlődéstörténetben, rámutatva az olasz nép és más európai népek fejlődésének kölcsönhatásaira. A szerző szavaival élve, a
