Századok – 1976

Történeti irodalom - Radó Sándor: Dóra jelenti (Ism. Szabolcs Ottó) 383/II

384 TÖRTÉNETI IRODALOM egész életútjához, kötelességének tartotta, hogy szembeszegüljön ezekkel a végső soron a német fasizmust mentegető torzításokkal, mint ahogy szembeszegült magával a fasizmussal hatalma teljének idején. Ezt mutatja egész, a könyvben leírt életútja, a meggazdagodott polgárcsalád művelt gyermekének szemfordulása a burzsoá világgal, s annak legszörnyűbb kinövésével, a fasizmussal. Már fiatal korától kutató akart lenni, a tudományok érdekelték, de lelkiismeretének lázadása előbb kommunistává, majd hírszerzővé is tette. Hű maradt könyvében — ugyanúgy mint életében — tudományos ambícióihoz; a könyv nem egyszerű visszaemlékezés, hanem jelentős levéltári kutatáson alapuló, történeti értékű memoár. Ez a módszer a szerző lényéből is következett, ugyanakkor politikai célkitűzéséből származó szükséglet is volt: csak így tudta eredményesen korrigálni a nyugati szerzők torzításait. Mivel a könyv nem a korszakkal foglalkozó szaktörténészek, hanem a szélesebb olvasóközönség számára készült, — amit már első kiadásának negyvenezres példányszáma is világosan jelez, — a szerző kénytelen volt röviden, több részletben összefoglalni a második világháború történetét, vagy legalább is annak legjelentősebb mcz/.anatait, hogy a svájci hírszerzőközpont működésének és helyzetének körülményeit érthetővé tegye. Ha ez a rövid összefoglalás önmagában töredékes is, nem róhatjuk fel a szerzőnek, legfeljebb a műfaj sajátosságaira vezethetjük vissza. Bár Radó Sándor — tényszerű tömörséggel — adatok egész sorát vonultatja fel, az sem érez csalódást, aki nem a történész érdeklődésével, hanem a hírszerzőkönyv felfokozott érdekessége iránti várakozással veszi kezébe a kötetet, mert végig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Pedig a könyvből az derül ki, hogy szerzője jobb tudós, mint stiliszta; nehézségein azonban átsegíti tényleírásainak és érveinek meggyőző ereje. , Rendkívül érdekes és különleges miliőt mutat be ez a könyv: a fasiszta Németország szorító ölelésében vergődő, a német áradattól teljesen körülvett, de semlegességét sikerrel megőrző Svájc világát. A svájci politikát kettősség jellemezte: egyrészt a német 1 megszállástól való félelem (a náciknak tett engedményekkel), másrészt a náciellenes önvé- ( delmi érdek és a szövetségesek iránti szimpátia. Mindez jó feltételeket nyújtott egy náciellenes hírszerző-szervezet tevékenységéhez, ugyanakkor állandóan magában hordta a két tendencia közötti arányeltolódásból származható veszélyt. Radó határozottan hangsúlyozza a valóságot meghamisító állításokkal szemben, hogy az általa vezetett svájci szovjet hírszerzőközpont tevékenysége kizárólag a tengelyhatalmak ellen irányult; munkája nem érintette sem a szövetséges partnereket, sem a semleges országokat, különösen nem a vendéglátó Svájcot. A fasizmus elleni küzdelem egyik, különösen veszélyes formájáról , volt szó, amit Radó és társai, közöttük kommunista és antifasiszta németek is, tudatosan, önként és önzetlenül vállaltak. A kalandos úton Moszkvából kapott „kezdőtőkétől" eltekintve, az egész szervezetet lényegében Radó földrajztudományi és publicisztikai vállalkozásai tartották fenn. A munkatársak — akik közül mindig csak néhány ismerte egymást, többet közülük Radó sem ismert, — lényegében ingyen dolgoztak; veszélyes feladatukat a fasizmus iránti gyűlöletből végezték. Ez a munka 1 936-ben, a fasizmus veszélyének megnövekedésekor kezdődött Radó beszervezésével Moszkvában, s közvetlenül a háború befejezése előtt ért véget, amikor a svájci hatóságok már teljesen lehetetlenné tették a szovjet hírszerző-központ további működését. A rezidentura tevékenysége tehát időbelileg is csak a fasizmus elleni harc időszakára korlátozódott. Hogy ez a munka milyen széles volumenű ós milyen értékes lehetett, azt érzékelteti az a nagyszámú, s a könyvben részben be is mutatott jelentés, amelyeket Radó és társai Moszkvába küldtek, s amelyek ott ma is megtalálhatók a levéltárban, ahonnan a szerző is kikereste szokat. A hírszerzőközpont munkatársainak működése — amint a könyvből világosan kiderül — nem olyan volt, ahogy az ilyesmit regények vagy filmek ábrázolni szoktak: nem a féktelen kalandosság, hanem a megbízható, tudományos pontosság és összhangolt