Századok – 1976
Történeti irodalom - Soboul; Albert: A francia forradalom története (1789–1799). (Ism. Niederhauser Emil) 373/II
374 TÖRTÉNETI IRODALOM Az alappal való összefüggést mindig nyomon követi, utal a gazdasági helyzet változásaira, az ebből következő társadalmi mozgásra, és ebből magyarázza az eseményeket. De csak utal, természetszerűen, és így munkája egészében a francia forradalom viszonylag részletes politikai eseménytörténete. Bevezetőjében maga is kifejti, milyen problémák várnak niég megoldásra a forradalom alatti gazdasági és társadalmi változások vizsgálatában, nem is beszélve a forradalom létrehozta új társadalmi szituációról a konszolidáció idején, amelyről a befejezésben, előtanulmányok hiján ugyancsak pusztán általános vázlatot tud adni. A politikai fejlődés ábrázolása azonban töretlen, és így egészében teljes és meggyőző képet ad a forradalom fejlődéséről, a feudális rendszer fokozatos felszámolásáról. Soboul általában reálisan tárgyalja és magyarázza az eseményeket, csak egészen elvétve válik kissé irreálisan patétikussá, amikor pl. a rendi gyűlés kezdeteinél „a tanácskozásokat élénken figyelő nemzet"-ről tesz említést (120. 1.). S ezzel már el is jutottunk az egész könyv, benyomásunk szerint, alapvető kérdéséhez: Soboul, aki egy helyen ,,a burzsoá egyenlőség és a nemzeti egység forradalmá"-nak nevezi a francia forradalmat (544. 1.), bizonyára a munka készülésének aktuális politikai helyzetétől nem függetlenül (a francia eredeti 1962-ben jelent meg), az eseménysorozatban a nemzeti mozzanatnak, a burzsoá nemzet kialakulásának, a nemzeti öntudat létrejöttének, hazafiság és nemzet kérdéseinek igen nagy szerepet tulajdonit. Kimutatja azt, hogy a forradalom teremtette meg a nemzeti egységet, amelynek előzményei persze már 1789 előtt kialakulóban voltak. Azt a nemzeti egységet természetesen, amely végül is a tulajdonnal, pontosabban a földtulajdonnal rendelkezők, burzsoák és hazatérő emigránsok nemzetét jelentette, amelyből a plebejusok kimaradtak. Eléggé nyilvánvaló, hogy a francia kommunista történésznek az adott belpolitikai helyzetben a forradalomnak nemcsak társadalmi, hanem nemzeti jelentőségét is hangoztatnia kellett. Talán a nemzeti mozzanat erőteljes szerepeltetésével függ össze az, hogy a francia forradalom történetének olyan hagyományos kérdésköre, mint a forradalom európai kisugárzása, alig szerepel a tárgyalásban, a külföldi intervenció is csak a szembenálló seregek képében kerül tárgyalásra, az intervenciós államok belső helyzetének elemzése nélkül. Soboul a franciáknak írja meg a francia forradalom történetét, s ebben a világtörténet csak a kulisszákat adhatja. A nemzeti egység megteremtésének egyik lényeges összetevőjét a nemzeti nyelv megteremtésében látja Soboul, és egyértelműen helyesli a francia irodalmi nyelv kötelező oktatását az ország egész területén, nyelvjárásokra, vagy — mint egy helyen kiderül — egyéb nyelvekre való figyelem nélkül. A francia nyelv a francia nemzet nyelve, ós ez a francia nemzet azonos Franciaország lakosaival, legfeljebb társadalmi megszorítások képzelhetők el (az arisztokrácia kizárása). Soboul itt teljesen a francia hagyományok talaján áll, nyilván nem is juthat eszébe, hogy amikor száz évvel később ezt az elvet, az államnyelv kötelező voltát másutt is megpróbálták megvalósítani, máig ható felháborodást és tiltakozást váltottak ki. És arra sem gondol, hogy a francia nyelvnek ez a terjesztése voltaképpen egyfajta asszimilációt jelentett, amelyet felülről szabtak meg. A nemzeti egység alapvető gondolata szólal meg ott is, amikor pl. „Korzika függetlenségének képtelen illúzióját" elutasítja (488. 1.). A politikai eseménytörténet elsődlegessége és az elbeszélésben az időrendhez való alkalmazkodás óhatatlan kényszere vezet arra, hogy Soboul a hagyományosan tárgyalt események marxista magyarázatát adja, de alig tér ki az események mögött rejlő ideológiai vagy szervezeti folyamatokra, nem veti fel a hatalom mechanizmusának a kérdését (csupán a jakobinus diktatúra közigazgatási szervezetéről kapunk képet), csak jelzi a közvélemény manipulásának néhány esetét, a király szökésének magyarázatától kezdve, anélkül, hogy a kérdés lényeges mozzanatait elemezné. így végül is a nemzeti egység, a
