Századok – 1976

Történeti irodalom - Kühnrich; Heinz: Partizánháború Európában. 1939–1945 (Ism. Gazsi József) 375/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 375 nemzeti öntudat kérdése, ámbár az egész könyv centrális problémája, csak az események során kerül időnként érintésre, de létrejöttét nem elemzi, csak a befejezésben mutatja be az emigránsok bekapcsolódását a tulajdonosok nemzetébe, ahol az egész problematika felvillan, de a honvágy és a hazához fűződő kapcsolatok kissé irracionális köntösébe bujtatva. A forradalmi korszak kulturális, tudományos fejlődését is csak a befejezésben tárgyalja Soboul, inkább csak felsorolásszerűen térve ki a legfontosabb eredményekre. Kétségtelen, hogy az irodalom terén a forradalmi korszak nem sok lehetőséget adott maradandó alkotásokra, a képzőművészetekben már inkább, vagy még inkább: előkészítette a konszolidáció ezen a téren mutatkozó eredményeit a forradalmi ünnepekkel (és itt megint a manipuláció problémájára is bukkanunk). A tudományok, különösen a természettudományok terén azonban a forradalom idején olyan vívmányok születtek, szorongató gazdasági és katonai szükségletekből, amelyek mindenképpen részletesebb tárgyalást igényeltek volna. Az ismertetőnek persze könnyű kívánságlistát beterjesztenie arról, mi mindont lehetett vagy netán kellett volna még bevonni a tárgyalásba — mindenesetre könnyebb, mint akár jelezni a megoldás módját. És különben is: Soboul azóta megjelent egyéb munkáiban nagy lépéseket tett maga is a nyitott kérdések megoldására. Szintézisről van szó, amely lezárja az eddigi eredményeket, összefoglalja, és már ezzel a figyelmet a további, megoldandó kérdésekre irányítja. Ezért is volt érdemes már annak idején első ízben magyar nyelven is megjelentetni a könyvet, és nyilván a továbbra is meglévő igény késztette a Kiadót az újabb megjelentetésre. A fordítás egészében igen jó, olvasmányos, nem érződik rajta a fordítás görcse. Épp ezért kár volt a második kiadásban néhány pontatlanságot bennehagyni (a „sole" kifejezést a magyar „nyomás" helyett az agrárviszonyoknál, egyházi közgyűlést nemzeti zsinat helyett, vagy Talleyrand egyházi méltóságát hol püspöknek, hol érseknek írni). Már csak azért is könnyű lett volna ezen javítani, mert alig néhány ilyen hely van. Soboul könyve az új kiadásban nyilván további érdeklődőkhöz, tanárokhoz, egyetemi hallgatókhoz jut majd el, méltán, mint ennek a példátlan világtörténelmi jelenségnek jó, marxista politikatörténeti összefoglalása. NIEDEBHAUSEB EMIL I HEINZ KÜHN BICH: I PARTIZÁN HÁBORÚ EURÓPÁBAN. 1939—1945 (Budapest. Zrinyi Katonai Kiadó. 1973. 335 1.) A nyugati hadtudományi repertóriumok tanúsága szerint a partizánháború a katonai szakemberek és intézetek által kutatott legfontosabb témák között szerepel. A partizán hadviselési mód az atomkorszakban sem vesztette el létjogosultságát, sőt bizonyos területeken az egyedül lehetséges harci forma. Paradox helyzet: a szupertechnikával szemben ez a hadviselési mód lehet az egyik alternatíva. A probléma tehát ma is élő, sőt — úgy tűnik — egyre fontosabbá válik. A második világháború tapasztalatai éppen e területen avultak el legkevésbé. Keleten—nyugaton nagy az érdeklődés iránta, és jelentékeny erőt fordítanak e kérdés és történeti múltja tanulmányozására. Beszédesen tanúsítja ezt Kühnrich könyvének majd 1000 tótelnyi jegyzetanyaga. A szerző bőven merít abból a még teljesen ki nem értékelt gazdag tapasztalati anyagból, amit számunkra a második világháború nyújt. Heinz Kühnrich az NDK Párttörténeti Intézetének munkatársa. Könyvét, eddig már két kiadásban, a Dietz Verlag jelentette meg. A 46 íves munka magyar kiadása csak 13»