Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
328 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE parttalan áradata. Ez az áradat napról napra újabb és újabb művektől válik egyre duzzadtabbá. Nagy munka, mérhetetlen energia testesül meg ezekben a művekben. Van köztük sok kitűnő alkotás, akad silány is, a legtöbb tartalmaz valami értéket. Valamit, de nem azt, amire sokkal nagyobb szükség lenne. Ha azt a nagy munkát, azt a mérhetetlen energiát, amely ezeket a műveket létrehozta, céltudatosan, szervezetten használnánk fel, sokkal jelentősebb eredményeket lehetne elérni. Történetírásunkból azonban hiányzik a tervszerűség, a szervezettség, aminek következtében a látszólag gazdag termés ellenére az alapkérdések nagy része továbbra is tisztázatlan marad. A házakat ma már nem téglából, hanem panelekből építik. Történetírásunk még mindig téglákat produkál, nem pedig paneleket. E téglákból modern házat, igényes szintézist felépíteni nem lehet. Ezért késnek a tízkötetes vállalkozás munkálatai, és ha be is fejeződnek majd, az épület továbbra is hézagos marad. Múltunk térképén továbbra is sok lesz a fehér folt. Mi lenne a tennivaló? Történetírásunk parttalan áradatát mederbe kellene terelni. Tervszerűen és szervezetten felhasználni azt a sok energiát, amely ma még vadul burjánzik történetírásunk tarka mezején. Ez persze elsősorban nem Társulatunk feladata. De Társulatunknak is lenne szerepe a helyzet megváltoztatásában. Egyeseket bizonyára kényelmetlenül érintene ez a változás, történetírásunknak azonban hasznára lenne. És történészeink túlnyomó többsége is belátná, ha már most nem látja, e változás jelentőségót. Mint lelépő elnök ezeket a már sokszor falrahányt borsószemeket hagyományozom a Társulat most megválasztásra kerülő új vezetőségének. Próbálják meg, ha úgy látják jónak, e szemeket újra falra hányni, hátha több sikerük lesz vele, mint nekem volt." Az elnöki megnyitó után Mátrai László akadémikus nyújtotta át kiemelkedő tudományos ós tudományszervezői tevékenységükért a Molnár Erik Emlékérmet a Társulat két vezető tisztségviselőjének — Ember Győző akadémikusnak, aki 1967 óta a Társulat elnöke, s Berend T. Iván akadémiai 1. tagnak, aki 1966-tól 1973-ig a Társulat főtitkára volt —, akik a Történelmi Társulat vezetésében kifejtett munkásságukkal is jelentősen hozzájárultak a marxista történettudomány szervezeti és eszmei fejlődéséhez, a hazai szóleskörű szakmai tudományos közélet kibontakozásához és megszervezéséhez. Ezután Mátrai László bejelentette, hogy kormányzatunk a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette Pamlényi Ervint, aki két évtizeden keresztül felelős szerkesztője volt a Társulat közlönyének, a Századok című folyóiratnak. A kulturális miniszter a Magyar Történelmi Társulatban kifejtett sok évi kiemelkedő munkásságukért a „Szocialista Kultúráért" kitüntetésben részesítette a Társulat három tisztségviselőjót. A kitüntetéseket Mártái László akadémikus nyújtotta át S. Vincze Editnek, a Párttörtóneti Intézet szekcióvezetőjének, aki 1966 óta a Társulat titkára volt; Incze Miklósnak, a Történettudományi Intézet osztályvezetőjének, aki a Társulat üzemtörténeti szakosztályának közel egy évtizede alelnöke, ill. elnöke; Unger Mátyásnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensének, aki 1962 óta a tanári tagozat elnöke. A közgyűlésen másodízben került sor a Károlyi Mihály díj kiosztására. A Társulat ezzel a díjjal azokat a fiatal, kezdő történész kutatókat jutalmazta, akik a századfordulótól a második világháborúig terjedő fél évszázad történetének, a magyar progresszióhoz kapcsolódó, valamely részletét dolgozták fel. Ember Győző akadémikus ismertette a Társulat elnökségének határozatát a Károlyi-alapítvány díjainak odaítéléséről, majd átadta a 3000 Ft-os első díjat Varga F. Jánosnak, a Történettudományi Intézet munkatársának
