Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
BESZÁMOLÓ A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlését 1975. december 19-én, az Országos Pedagógiai Intézet dísztermében rendezte meg. Az elnökségben helyet foglalt Ember Győző akadémikus, a Társulat elnöke, Nemes Dezső akadémikus, a MSzMP Politikai Bizottságának tagja, Mátrai László akadémikus, a MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke, Szabolcs Ottó, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezetője, a Társulat főtitkára és Pamlényi Ervin, a bécsi Kollégium Hungaricum igazgatója. Ember Győző akadémikus megállapította, hogy az alapszabályok értelmében a jelen közgyűlés határozatképes. Ezután a következőket mondotta: „Tisztelt Közgyűlés ! Immár 108 éves múltra visszatekintő Társulatunk történetében régi hagyomány, hogy a közgyűléseken nemcsak a Társulat működéséről esik szó, hanem történettudományunk helyzetéről, időszerű feladatairól is. i Mostani tisztújító közgyűlésünkön a Társulat hároméves tevékenységéről részletesen tájékoztat a megbízott főtitkár által a titkárság közreműködésével készített beszámoló, amelyet az igazgató választmány terjeszt a közgyűlés elé. E beszámolót nem kívánom kommentálni, inkább történettudományunk helyzetéről mondok néhány szót, hogy eleget tegyek az említett régi hagyománynak. Noha a hagyomány szerint a széket foglaló új elnökök szokták ezt tenni, remélem, nem veszi ildomtalannak a tisztelt közgyűlés a székétől megváló régi elnöktől sem. Észrevételeimet nemcsak mint a Társulat lelépő elnöke teszem, hanem mint egyik rószeso annak a nagy vállalkozásnak, amely Magyarország történetének szintetikus feldolgozását készíti 10 kötetben. Történettudományunk jelenlegi helyzetét ez a vállalkozás jellemzi elsősorban, a vele kapcsolatos tanulságok azok, amelyeket le kell vonnunk, és a jövőben figyelembe kell vennünk. A legszembeszökőbb tanulság, hogy a tízkötetes vállalkozás munkálatai nagyon lassan haladnak előre. Ennek fő okát abban látom, hogy a tízkötetes vállalkozás munkálatai során lépten-nyomon az derül ki, hogy országunk múltjának több alapvető kérdése még tisztázatlan, s a szerzőknek, ha ezeknek a kérdéseknek legalább egy részét nem akarják megválaszolatlanul hagyni, maguknak kell kutatásokat vógezniök, mert nincsenek olyan előmunkálatok, amelyek eredményeit a szintézisbe beleolvaszthatnák. A tegnapi ülés egyik felszólalója arról beszélt, hogy a munkásmozgalom történetét megírni megfelelő módon nem lehet, mert a munkásosztály történetét, továbbá a munkásmozgalom történetét is meghatározó eszmék történetét még nem ismerjük eléggé. E tapasztalati ténnyel látszólag szöges ellentétben van egy másik, ugyancsak tapasztalati tény, az országnak múltjáról megjelent kisebb-nagyobb történelmi munkáknak 10'
