Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A IT ABSBUB G-ItESTAUB ÁCIÓS KÍSÉRLETEK 31 Az októberi visszatérési kísérlet előkészületei már hónapok óta folytak, miközben a Habsburg-restauráció hívei meggyőződhettek arról, hogy Károly sikeres magyarországi visszatérése — a tavaszi kísérlethez hasonlóan — befolyásos francia körök egyetértésével találkoznék, de a többi nagyhatalom részéről sem váltana ki erélyesebb fellépést. Az akció végrehajtását több ok miatt is sürgősnek tekintették. Elsősorban azért, mert Horthy kormányzó egyre kevesebb hajlandóságot mutatott a legfelsőbb hatalom átadására. Bár szeptember 4-én Hartensteinbe küldött levelében Horthy biztosította Károlyt, hogy „semmi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy jelenlegi pozíciómhoz minden áron ragaszkodjam. Ellenkezőleg, türelmetlenül várom azt a percet, amikor súlyos gondokkal terhes tisztemet átadhatom", ugyanakkor levelében határozottan leszögezte, hogy „külpolitikai okok miatt a restauráció jelenleg kivihetetlen".8 0 A királyhűségéről hangoztatott szavainak viszont ellentmondtak tettei, amelyek egyértelműen azt bizonyították, hogy — bármiféle külpolitikai kényszer nélkül — a hadseregből s a közigazgatásból gyors ütemben igyekszik eltávolítani a Habsburg-legitimizmus híveit, hogy helyüket az ellenforradalom győzelmében fontos szerepet játszó és Horthy személyes hatalmát feltétlenül támogató erőkkel töltse fel. A kormányzat határozottan megtiltott minden Habsburg-barát agitációt, s Eckhardt Tibor miniszterelnökségi államtitkár irányításával és jelentős anyagi eszközök bevetésével erőteljes propaganda kezdődött a Habsburg-ház visszatérése ellen. Minden jel azt mutatta, hogy Horthy—aki bizalmas üzeneteiben állandóan azt hangsúlyozta, hogy a trón hűséges őrzőjének tekinti magát — a kormányzóság intézményét sokkal hosszabb távra szeretné konszolidálni, mint ez Habsburg Károly trónigénye szempontjából egyáltalán kívánatos lett volna. A Horthy-féle provi-I zórium egyre inkább végleges alakot kezdett ölteni. Emellett külpolitikai meggondolások is gyors cselekvésre késztették a Habsburg-restauráció híveit. A velencei jegyzőkönyv aláírása, a burgenlandi osztrák—magyar fegyveres konfliktus békés lezárása alkalmat nyújtott Horthy -éknak arra, hogy a bandaharcokban oly fontos szerepet játszó legitimista vezetés alatt álló karhatalmi erőket visszavonják a nyugati határról, ezáltal Nyugatmagyarországon is konszolidálják a kormány hatalmát. A velencei jegyzőkönyv aláírása után elrendelték, hogy az Ostenburg-különítmény október 23-ig térjen vissza Budapestre, ahol intézkednek feloszlatásáról, illetve bizonyos részeit beolvasztják a hadseregbe. Az Ostenburg- és Lehár-féle egységek feloszlatása esetén természetesen kilátástalanná vált volna bármilyen restaurációs vállalkozás, ezért Habsburg Károly úgy döntött, hogy akcióját katonai híveinek lefegyverzése előtt végrehajtja. A második királypuccs kronológiáját röviden a következő eseményekkel lehet vázolni:8 1 1921. október 20-án délután Károly és Zita királyné a Borovi czényi Aladár által bérelt svájci repülőgéppel megérkezett gróf Cziráky József vasmegyei birtokára, Dénesfára, ahol Károly találkozott a véletlenül éppen ott tartózkodó gróf Andrássy Gyulával. Beszélgetésükből — melynek kezdetén Andrássy minden felelősséget elhárított magától — kiderült, hogy a hosszas előkészítés ellenére a restauráció híveit felkészületlenül találta Károly 80 Gordon Brook-Sheperd : Um Krone und Reich. Die Tragödie des letzten Habsburgerkaisers. Wien 1968. 337. 81 A királypuccs eseményeinek ábrázolásához felhasználtuk Gratz Gusztáv „Magyarország a két világháború között" c. kéziratának ide vonatkozó részeit.
