Századok – 1976

Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I

32 KEK EKES LAJOS váratlan megérkezése, ezért Lehár Antal semmiféle előkészületeket nem tett a királyhű csapatok szállításához szükséges vonatszerelvények összeállítására. Az éjszakát Károly Sopronban töltötte, ahová a hajnali órákban megérkeztek a király bizalmasai, akik közül Károly Rakovszky Istvánt miniszterelnökké, gróf Andrássy Gyulát külügyminiszterré, Gratz Gusztávot pénzügyminiszterré és Lehár Antalt hadügyminiszterré kívánta kinevezni, azonban — Gratz állítása szerint — valamennyien kitértek a megbízás formális elfogadása elől azzal, hogy az új kormány kinevezésére elég idő lesz akkor, ha Károly sikeresen bevonult Budapestre. Október 21-én délelőtt az Ostenburg-féle zászlóalj, valamint a szombathelyi helyőrség csapatai felesküdtek a királyra, majd az esti órákban a katonákkal megrakott szerelvény étkezőkocsijában Károly elindult Budapest felé. Gróf Sigray Antal nyugatmagyarországi kormánybiztos szintén felajánlotta szolgálatait Károlynak és gondoskodott arról, hogy a távíró- és telefonösszeköttetés megszakításával a budapesti kormányt teljes meglepetés elé állítsa. A restauráció sikerének az lett volna ugyanis a legfontosabb feltétele, hogy Horthy és környezete villámcsapásként értesüljön a hírről, hogy a király megbízható csapatai élén megérkezett a magyar fővárosba, s így ne maradjon ideje bel- és külpolitikai ellenlépéseket tenni a restaurációs vállalkozás meghiúsítására. Ez a terv azonban a király tanácsadóinak túlzott óvatossága és az előkészületek hiánya miatt nem sikerülhetett, ezért a restaurációs kísérlet lényegében már röviddel a kalandor akció megindítása után elbukott. A királyt szállító szerelvény rendkívül lassan haladt előre, mert minden útszakaszon felderítőket küldtek ki, hogy ellenőrizzék a pályatestet és a hidakat, ezért a vonat a reggeli órákban csak Kapuvárig jutott előre. Déli egy óra volt, amikor Károly Győrbe érkezett, ahol a városi helyőrség ünnepélyesen felesküdött rá, de innét kezdve az utazás még lassúbbá vált, mert Lehár Antal olyan értesülést kapott, hogy a kormány csapatai megszállták a komáromi pályaudvart és készen állnak arra, hogy szükség esetén erőszakkal is megakadályozzák a király továbbutazását. A budapesti kormány október 22-én hajnalban kapott hivatalos értesítést Guilleaume tábornoktól, Szombathely katonai parancsnokától a király érkezéséről. Bethlen miniszterelnök, aki a reggeli órákban érkezett meg Pécsről, rendkívüli minisztertanácson ismertette az eseményeket, majd a kormány egyhangúlag úgy döntött, hogy „Károly király az 1920. évi I. törvénycikk értelmében jelenleg az uralkodói jogok gyakorlását Magyarországon át nem veheti és ismét el kell hagynia Magyarország területét". Bethlen miniszterelnök határozott restauráció-ellenes állásfoglalása a politikai erőviszonyok további alakulására döntő hatással volt, hiszen azt fejezte ki, hogy a magyar nagytőkés és nagybirtokos körök számottevő része elhatárolta magát a Habsburg-ház visszaállításától. A kormány döntését a nyilvánossággal is közölték, egyidejűleg az összes katonai körzetparancsnokságok utasítást kaptak arra, hogy változatlanul a kormányzó és a kormány parancsainak tartoznak engedelmeskedni és ha Károly bármelyik csapattól vagy intézménytől hűségesküt követelne, azt kötelesek megtagadni. A budapesti kormány tehát már előbb elvetette a kockát, mielőtt a nagyantant vagy a környező államok kormányai tiltakoztak, vagy fenyegetőztek volna a király visszatérése miatt. Az események után kiadott hivatalos magyar fehér könyv az október 22-i katonai erőviszonyokat így foglalja össze: A kormánynak Budapesten rendelkezésére állt hat gyalogezred, két üteg ós egy lovasszázad, valamint