Századok – 1976
Közlemények - Kiss Erzsébet Fábiánné: A magyar egészségügyi szakigazgatás szervezete és problémái 1848–1850-ben 294/II
A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI SZAKIGAZGATÁS 1848/49-BEN 307 volt ugyan a magyar honvédő intézkedésekért, a legtöbb lényeges kérdésben mégsem tehetett semmit a béesi katonai hatóságok engedélye nélkül, ill. ha — a szükség kényszerének engedve — tett, abból bonyodalmak származtak; a béesi katonai hatóságok minden ilyen esetben az 1848 áprilisi törvények intézkedéseinek megszegéséről beszéltek. A tisztán „magyar lábra állított" katonai erők, a nemzetőrség, az első önkéntes honvédzászlóaljak esetében azonban mégis a magyar minisztériumnak kellett megoldást találnia az egységek orvosi ellátásának megszervezésére. A nemzetőrség szervezésével megbízott országos haditanács 1848. május 21-én azzal a kéréssel fordult Sauer Ignác országos főorvos, egészségügyi tanácsoshoz, hogy az alakítandó önkéntes honvédseregnél sebészi állások betöltése céljából hirdessen pályázatot az orvossebészek között 10 főorvosi és 30 alorvosi állásra.52 A haditanács bizonyára azért nem Stáhly osztályigazgatóhoz fordult, mert Sauer tiszte volt az orvosokkal való levelezés. Ettől a felhívástól számíthatjuk az önálló magyar katonai egészségügy tevékenységét 1848/49-ben, noha a felső irányítás szervezeti kereteinek kialakítása még váratott magára. 1848. július 7-én nevezte ki a nádor Sauer jelöltjei közül a főorvosokat, a haditanács elnöke pedig, Batthyány Lajos miniszterelnök az alorvosokat. „A fenti névsor jelenti a megszületett magyar honvédsereg legelső, legősibb orvosi karát."53 Az Orvosi Tár-ban Bugát Pál azonnal tiltakozott amiatt, hogy a minisztérium az orvoskar nélkül jelölt és nevezett ki orvosokat5 4 , emellett a minisztérium szintén nem vette figyelembe az orvosok közgyűlésének javaslatait a tábori egészségügy rendezéséről, hasonlóan a polgárihoz.5 5 Az orvoskar május 31-i közgyűlése egy tábori és polgári orvosokból álló választmányt küldött ki olyan javaslat kidolgozására, amely a két orvosi réteget egyesítse és a tábori orvosi ügyre nézve reformot készítsen. A választmány tagjai voltak: Bee császári törzsorvos, osztrák katonaorvosok, Schöpf Ágoston, Sauer Ignác stb. A javaslat leglényegesebb pontjai azok, amelyek követelik a polgári és tábori egészségügynek egyazon minisztériumi osztályban való kezelését, valamint a két orvosi kar egyesítését és képzésének egységét. A javaslat szerint a minisztériumnál (hadügynél Î, haditanácsnál Î) már ezidőben működött egy tábori közegészségügyi bizottmány.56 Ezt kivánták egyesíteni a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium egészségügyi osztályával, az osztály létszámát szaporítva egy katonai országos főorvossal, aki egyszersmind miniszteri tanácsos, és még három katonai egészségi tanácsossal, akik közül az egyik gyógyszerész lett volna. — A tábori és polgári orvosi kar egységét szolgálta volna a képzés egysége; a bécsi Josephinum helyett a katonaorvosokat is a pesti egyetemen oktatták volna. Az orvosoknak érdekük fűződött ahhoz is, hogy katonai orvosok polgári pályára léphessenek ós viszont. Kivánták egy önálló magyar központi tábori gyógyszertár létrehozását. Javasolták a katonaorvosok társadalmi helyzetének rendezését, akik eddig „sem tisztek, sem hivatalnokok" nem voltak. Ez utóbbi téren az orvosokat a szabadságharc seregében is számos „sérelem" érte; meg volt határozva a legmagasabb rangfokozat (őrnagy), amit elérhettek, és egyenruhá. 52 Végül 20 alorvost neveztek ki. Zétény Oy.: i. m. 11 — 12. — A PH ugyanerről máj. 23-i kelettel máj. 24-i, 64. számában adott hírt. Varga E. id. tanulmánya e korai időszakról nem tesz említést. 53 Zétény Oy.: i. m. 16. 54 Uo. i6 —17. 55 Uo. 17-19. Levéltári jelzete: OL. 1848/49-i Mm-i Ltár, FIKM, Eg. ü. oszt., 1848, 2. kfő, 26. tétel. 56 Ezen az adaton kívül más adat nem ismert e bizottmányról és munkájáról.
