Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
28 KEK EKES LAJOS Pál egységei tartották megszállva.6 8 A szabadcsapatok létszáma elérte a 30 000 főt (7 rendes hadosztály, 7 tartalék csendőr brigád), tehát Ausztria katonai helyzetével összehasonlítva igen jelentős magyar haderő tartózkodott Burgenlandban. Kundt budapesti német katonai attasé jelentése szerint a kormány minden lehetséges eszközzel támogatta az ottani bandákat. A reguláris alakulatoktól szabadságolták mindazokat, akik vállalták, hogy belépnek valamelyik szabadcsapatba, a vasutakat pedig jelentős részben a Burgenlandban operáló egységek utánpótlásának rendelkezésére bocsátották.7 0 A magyar szabadcsapat-vezérek leplezetlenül fenyegetőztek azzal, hogy bevonulnak Bécsbe és olyan jobboldali kormányt ültetnek hatalomra, amelyik hajlandó lesz egész Burgenlandról lemondani. Kalandor politikai terveiket a volt császári hadsereg monarchists érzelmű tisztjeinek egy része is támogatta, így például kapcsolatban álltak a Wolf ezredes vezette ,,Frontkämpfervereinigung"-gal és összeköttetéseik révén osztrák és bajor tisztek is tevékenykedtek a magyar szabadcsapatokban.71 A lakosság túlnyomó többsége Ausztriához kívánt csatlakozni, azonban a fegyveres bandák terror-uralma mellett a lakosság politikai érzelmei alig juthattak kifejezésre. 9. A velencei konferencia A magyar szabadcsapatokat — mint ez már korábban kiderült — pusztán diplomáciai nyomással nem lehetett volna távozásra bírni, a nyugati hatalmak viszont nem vállalták azt a kockázatot, hogy a kisantant katonai fellépésével háborús konfliktust idézzenek fel, önmaguk viszont nem rendelkeztek olyan intervenciós hadsereggel, amelyet Burgenlandba küldhettek volna, ezért nem maradt más választásuk, mint az, hogy elfogadják Olaszország közvetítését. A Nagyköveti Konferencia nevében Cambon nagykövet szeptember 28-án szükségesnek tartotta leszögezni, hogy ,,egy harmadik hatalom közvetítése semmiképp sem késleltetheti és nem módosíthatja a saint-germain-i és trianoni béke teljes és feltétel nélküli végrehajtását és a Nagykövetek Konferenciájának figyelmeztetnie kell a magyar kormányt, hogy sem egy közvetítő elnöklete alatt Ausztria és Magyarország között folyó tárgyalások ténye, sőt az e tárgyalások eredményeként létrejött határozat sem igazolhatja a megyék határidőn belüli, feltétel nélküli kiürítésében előállt késlekedést," de a következő bekezdésben máris enyhített határozott hangján és közölte, ,,ha az érdekelt kormányok, a megindított tárgyalások eredményeként, egy nagyon közeli jövőben megegyeznek a békeszerződés által megállapított határvonalon megvalósítandó módosítások ügyében, a Nagykövetek Konferenciája, miután a magyar kormány eleget tett a trianoni béke határozatainak, beleegyezését adja majd e módosításokhoz".7 2 Október 4-én a nagyköveti konferencia közölte az érdekeltekkel, hozzájárulnak ahhoz, hogy Olaszország közvetítő akciója alapján megkezdődjenek a tárgyalások. Bene§ csehszlovák külügyminisztert lehangolta az antant döntése, amelyben akisantant elleni bizalmatlanság újabb szembetűnő jelét és annak kifejezését látta, hogy Párizsban a kis dunavölgyi szövetségeseket korántsem tartják egyenrangú partnereknek. ee HHStA. NPA. 68(6) ödenburg. *> AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274.263. » AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. K. 274—289. '2 HHStA. NPA. K. 68/286.
