Századok – 1976
Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II
276 JEAN BÉRENGEB. Roger Akakia du Fresne, aki Párizsban született és XIII. Lajos orvosának volt a fia, egész életét a diplomáciának szentelte.15 A münsteri tárgyalások idején a francia megbízott, Avaux gróf titkára volt. Majd Lengyelországba küldték, s ő volt Enghien hercege lengyel trón jelöltségének egyik fő szervezője. Béthune márki, a király varsói követe őt küldte Erdélybe, hogy vegye fel a kapcsolatot mind a bujdosókkal, mind pedig az erdélyi kormánnyal. Miután a nimwegeni béke után visszatért Lengyelországba, 1680-ban újabb küldetést biztak rá, de kegyvesztetté vált. A kelet-európai politikai köröket jól ismerő Akakia ugyanis egyáltalán nem bízott az erdélyi kancellárban. Leleplezte Teleki Mihály kettős játékát,1 6 és 1680. december 10-én azt javasolta, hogy közvetlenül Thökölyvel tárgyaljanak, aki ellenőrzése alá tudott vonni néhány várat a magyar—lengyel határon, így könnyű vele érintkezni és nélkülözhető Erdély.1 7 Nem ez volt a Versailles-i hivatalok véleménye, azok fenn akarták tartani a kapcsolatot az erdélyi kormányzattal. Amikor Akakia Colbert de Croissy18 külügyi államtitkárnak küldött újabb jelentéseiben is kitartott javaslata mellett, visszahívták1 9 és 1681 elején Vernay-Boucault váltotta fel.2 0 Akakia 1683-ban száműzetésben halt meg Danckában (Gdansk). Megint azt látjuk tehát, hogy a magyar—francia kapcsolatok elválaszthatatlanok a lengyel és azon felül az erdélyi közvetitőállomástól. A francia diplomácia azt kérte a felkelőktől és az erdélyi fejedelemtől, hogy okozzanak katonai nehézségeket a császárnak. A magyarok ugyanis egy hatalmas átkaroló szövetségi rendszer részei, amelyik Lengyelországot és Törökországot foglalja magába; s éppúgy, mint a törökök vagy a lengyelek, a császár hátát fenyegették és ezzel zavart okozhattak akár katonai téren a Németországban hadakozó csapatok visszavonásával, akár diplomáciai téren, azáltal, hogy a császár nem bonyolódik teljesen bele a nyugat-európai ügyekbe. (Ha szóstatisztikai vizsgálatnak vetnénk alá a francia király és a külügyi államtitkár utasításait, a leggyakrabban előforduló szó a diverzió lenne.) Francia részről szinte soha sincs szó magyar függetlenségről vagy nemzeti királyságról: a bujdosók bábuk a francia diplomácia sakktábláján, ezzel magyarázható a támogatás felemás volta; ez is kifejezte, hogy a francia politika a felkelőket egy kicsit mindig lázadóknak tekintette.21 A szövetség előnyeit Akakia elég jól elemezte a királyhoz írt feljegyzésében 1676 novemberében. Ezt írja: „A királynak e diverzióval kapcsolatos költségei azért is hasznosak, mert egy szabad és harcias nemzetet mentenek meg az elnyomástól . . . Semmi sem ellensúlyozhatja jobban azt a nagy hatalmat, amire a császár tett szert ebben a háborúban ... Mindez anélkül történik, hogy a király hajóit vagy legjobb csapatait kockáztatná, mivel сзак pénzsegélyről van szó, amit mindenkor biztonságban el lehet küldeni Lengyelországon át."22 15 Hudifa: i. m., passim. 16 Hudita: i. т., passim; Teleki Mihályra ld. Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály. Bp. 1972. 17 Akakia 1680. december 10-i jelentése, Paris, Archives du Ministère des Affaires Etrangères (Külügyminisztériumi Levéltár, a továbbiakban Páris, A.E.) Correspondance politique Hongrie (a továbbiakban: Hongrie) 3. kötet, 286. fol. 18 Személyére és tevékenységére ld. tanulmányunkat a Le Conseil du roi. De Louis XII à la Révolution c. tanulmánykötetben (szerk. Roland Mousnier). Paris. 1969. 19 A visszarendelő levél 1681. január 2-án kelt. Paris, A.E. Hongrie 3. kötet, 421. fol. 20 „Instruction au Sieur du Vernay-Boucaud, envoyé extraordinaire en Transylvanie. Sain-Germain en Laye, 1681. január 2. A király által aláírt eredeti: Paris A.E. Hongrie 3. kötet 394-398. fol. 21 Mémoires de Louis XIV, az 1666-os évből, i. т. I. k. 18. Béthune márkinak, az új varsói követnek adott utasítás (1676) Recueil des Instructions aux ambassadeurs, IV. к. Pologne. 143-144. 22 Mémoire de Mr Akakia au Roi, 1676. november 17. Paris. Bibliothèque Nationale, Manuscrit français n° 10.638, fol. 181.
