Századok – 1976

Közlemények - Bérenger; Jean: A francia politika és a kurucok (1676–1681) 273/II

A FRANCIA POLITIKA ÉS A KURUCOK 275 Bécsbe akkredikált diplomaták nem tárgyalhattak közvetlenül a magyarokkal, legyenek azok lázadók vagy sem. Egyébként ez volt a bécsi udvar egyik központi sérelme Grémonville francia követtel szemben, akit a Wesselényi-féle összeesküvés vezetőivel való összejátszással vádoltak. Ez a vád részben jogos, de sokban erősen túlzott is volt.9 Addig is, amíg a francia király, a Mémoires pour servir à l'instruction du Dauphin c.10 írásában kifejtett tételnek ellentmondva, igenis tárgyalni akart a magyar felkelőkkel, kerülőütat, azaz bécsi követe helyett diplomáciai ágenseket kellett használnia. Korábban velencei követe könnyen játszotta ezt a szerepet,11

mivel Horvátország illetve a Dunántúl egy része és Velence között a gazdasági és kulturális kapcsolat szoros volt. Azonban Zrínyi Péternek és társainak szomorú vége óta erre gondolni sem lehetett, mivel Horvátországban szigorúan őrködtek a császári csapatok. Valójában két hely kínálkozott biztonságos titkos bázisul: a varsói és az isztambuli követség, amikor a XIV. Lajos és a Porta közötti bizalmas kapcsolatok ezt egyáltalán lehetővé tették.12 Másrészről Erdély nyújtott kényelmes lehetőséget a francia királynak arra, hogy feltűnés nélkül kapcsolatot tartson fenn a bujdosókkal. Hudita tanulmánya1

3

megmutatta, hogy a francia diplomácia milyen nagymértékben élt ezzel a lehetőséggel a harmincéves háború során. XIV. Lajos személyes uralkodásának kezdete azonban egybeesett az erdélyi fejedelemség II. Rákóczi György alatti összeomlásával, s ettől kezdve, 1568 óta Erdély állása eléggé meghatározatlan volt. 1661-ben a Porta rákényszerítette fejedelemként Apafi Mihályt, ezt a középszerű, valódi hatalommal nem biró embert, aki kancellárja, Teleki Mihály befolyása alatt állt. A Porta elérte célját: Erdély többé nem gondolhatott arra, hogy önálló szerepe legyen a keleteurópai, gyakran szövevényes diplomáciában. Ez a fejlemény pedig igen súlyosan érintette a magyarországiakat, mivel addig Erdély volt az elégedetlenek természetes támogatója; ettől kezdve a Habsburg-hatalom ellen lázadó magyaroknak meg kellett nyerniük a Fényes Porta többé-kevésbé egyértelmű támogatását. 1670 után lazult Erdély török ellenőrzése és XIV. Lajos újra diplomáciai kapcsolatot teremtett Apafi Mihállyal.1

4 Az első időben Apafi fejedelem kancellárja, Teleki Mihály megkísérelte saját hasznára fordítani a francia segélyt, miközben ügyes kettős játékot folytatott a bécsi udvarral és a Portával. A francia diplomáciai ágensek egyébként Lengyelországból kiindulva tevékenykedtek, Franciaország varsói követe által fedezve, és annak irányításával. Roger Akakia du Fresne varsói követségi titkár, ez a kelet-európai kérdésekben igen tájékozott diplomata volt leginkább a francia-magyar közeledés mellett. 9 Jacques Bretel de Grémonville, 1664 és 1673 közt Franciaország bécsi követe valóban többször találkozott titokban Nádasdy Ferenccel, a bécsi udvar azonban a legsötétebb ügyletekkel vádolta. 10

A XIV. Lajos által 1661-ben és 1666-ban készített, befejezetlen memoárokat Dreyss adta közre a Documents inédits pour servir à l'Histoire de France c. kötetben, Paris. 1860. 11

Pierre de Bonzi, Béziers püspöke, közvetlen kapcsolatot teremtett Zrínyi Miklóssal. Ld. J. Bérenger: Zrínyi Miklós három olasz nyelvű levele (Irodalomtörténeti Közlemények 1971, 621-624). 1666-ben Bonzit Varsóba küldték. 12 Kurt Koehler: Die orientalische Politik Ludwigs XIV. Ihr Verhältnis zu dem Türkenkrieg von 1683. Leipzig. 1907. 125. 13 J. Hudita: Histoire des relations entre la France et la Transylvanie au XVIIe siècle. Paris. 1927. 718. 14

Ettől az időponttól kezdve nélkülözhetetlen forrás a párizsi Külügyminisztériumi Levéltár Correspondance politique állagának Hongrie és Transylvanie elnevezésű sorozata. A két állag rövid jegyzékét Id. I. Kont: Bibliographie française de la Hongrie. Paris. 1910.