Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
268 GERGELY J EU б ban.16 2 A Haller-vezette keresztényszocialisták mellett Gömbösék az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) csatlakozására is számítottak. Az új blokkalakítási kísérlet mögött az a törekvés állt, hogy a kurzus félreállított csoportjai összehangolt harcot kezdjenek elvesztett pozícióik visszaszerzéséért. Bethlen erélyes fellépéssel ekkor még megakadályozta Gömböséket a külön pártalakításban.163 A szélsőjobboldali kísérleteknél komolyabb tényező volt a keresztény politikában 1923 elején gróf Zichy János jelentkezése. Zichy 1923 január-februárban hozzákezdett az új, egységes kereszténypárt megteremtését célzó tárgyalásokhoz, amelyek Bethlen István szalonképes jobboldali keresztény ellenzékét eredményezték az év végére. A Zichy János körül gyülekező konzervatív katolikus arisztokraták magukat Nemzeti Összetartás Társas Kör-nek nevezték. 1919 —1922 között tartózkodtak a politikai szerepléstől, tehát nem is kompromittálták magukat a kurzusban. Mint azt Zichy 1923 februárban Csernochhoz írt levelében kifejtette, a Nemzeti Összetartás Társas Kör a jogfolytonosság alapján álló „értékes conservatív elemek" csoportja, akik nem hívei a kormánytámogatásnak, ellenzékiek, de ugyanakkor nem törekszenek kormánybuktatásra. Ehhez a csoporthoz csatlakozhatnak az Ernszt-pártból „az értékek".16 4 Zichy levele képezte az új katolikus párt alapját, és fogalmazta meg azt a Horthy-korszak végéig fennálló kereszténypárti politikát, amely ellenzék volt úgy, hogy nem törekedett ellenzék lenni. Zichyék a keresztény politikában ugyanazt valósították meg, amit Bethlen a nagypolitikában: leszámolást a szélsőségekkel, a szociális demagógiával, és csak az arisztokrata, agrárius-konzervatív uralkodó osztály tagjaira építettek. Április elején Zichy a Nemzeti Újságban részletesen körvonalazta programját: ennek lényege a középút politikájának meghirdetése a katolikus oldalról. A középút célja azonos Bethlenével: a konszolidáció. Jelenti az uralkodó osztályok, mindenek előtt a nagybirtok gazdasági stabilitásának a helyreállítását; „a tradicionális alap", azaz a történelmi osztály hatalmának, az arisztokrácia politikai szerepének — beleértve az egyházi nagybirtokot is — helyreállítását. Jelenti végül az elvi legitimista álláspontot.16 5 A keresztényszocialisták előtt világos volt, hogy a Zichy-féle kereszténypárttól még annyit sem várhatnak, mint annak idején a Néppárttól. Ezért az 1923 február eleje óta folyó pártszervező munka eredményeként, 1923 pünkösdjén (május 20—21-én) Budapesten megtartották az Országos Keresztényszocialista Párt újjáalakuló kongresszusát. A kongresszuson 48 helyi keresztényszocialista pártszervezet képviseltette magát. Ezzel egyidőben ülésezett a Keresztény Szocialista Földmunkások és Földmívesek Országos Szövetsége is, amelynek tagságára alapozták az új pártot. A párthoz hét képviselő csatlakozott: Haller István, Haller József, Griger Miklós, Szabó József, Csik József, Homonnay Tivadar és Szabó István (öttevényi). Részt vettek a pártalakításban a parlamentből kibukott politikusok közül Turi Béla, Kutkafalvy Miklós, Székely János, Korodi-Katona János és mások. A párt elnökévé Haller Istvánt választották, a főtitkár Szabó József lett. A 15 tagú pártvezetőségnek rajtuk 162 HIL. HM. ein. Kat. pol. oszt. 60. 279/1922-1026, 1922. aug. 10.; Világ, 1922. júl. 29., szept. 20.; Népszava, 1922. szept. 20.; Szózat, 1922. szept. 26. 163 Népszava, 1922. okt. 27.; HIL. HM. ein. Kat. pol. oszt. 50. 279/1922-1026. okt. 13. A Népszava a „svábok lázadásáról" írt. 184 EPL. Cat. C/366-1923; Nemzeti Újság, 1923. jan. 12. 166 Nemzeti Újság, 1923. ápr. 1.
