Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
260 GERGELY J EU б kat őrző állami és politikai intézmények fenntartásában. Fenntartások nélkül azonosult a nagybirtok-nagytőke-középrétegek szövetségével, amennyiben az a forradalmak, a baloldal, a munkás- és parasztmozgalmak ellen irányult. Fenntartásokkal, de támogatta a nagybirtoknak a finánctőke nem-keresztény erőivel való érdekszövetségét is, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egyes területeken, de főleg a legitimizmus kérdésében, az antiszemitizmus és fajvédelem problematikájában már nem zavartalan az egység, ami alkalmanként felekezeti villongások formájában tör felszínre. Az egyház és szervezetei nem hasonlíthatók valamely párthoz vagy gazdasági-társadalmi szervezethez, hanem olyan egyetemes szervezet, amely a társadalom, gazdaság, politika és kultúra valamennyi területén jelen van és érdekelt. így érdekei is sokkal bonyolultabbak, mint pl. a nagybirtok védelme. Ennek megfelelően módszerei és eszközei is differenciáltak. Fennállt a lehetősége annak is, hogy a részérdekek miatt külön álláspontot foglaljon el a keresztényszocialista mozgalmat illetően is. 1922 március elejére nyilvánvaló lett, hogy a KNEP formális egysége nem tartható fenn tovább. A második királypuccs óta Hallerék ellenzéki, a Huszár—Ernszt szárny a miniszterekkel kormánytámogató magatartást tanúsított. Döntésre érlelte a helyzetet Bethlen kijelentése, hogy a koalíciós kormányzás tovább nem lehetséges, az új kormánynak csak egységespárti politikus lehet tagja. Ezt a KNEP-beli miniszterek ultimátumnak is tekinthették: vagy belépnek az egységespártba, vagy lemondanak. A párt kompromisszumos megoldást keresett : keresztény párt akart maradni, de úgy, hogy a kormányban is maradhasson. A KNEP-en belül a szakításra az 1922. március 7 —8-i pártértekezleten került sor. Az értekezleten Haller javaslatot terjesztett be akeresztényszocialista program megvalósítására és ellenzékbe vonulásra. Ezzel állt szemben Huszár javaslata: l. a választójogi rendelet (Klebelsberg-rendelet) nem elégíti ki a pártot, de nem bírálják; 2. a párt önálló és független, sem jobbra sem balra nem csatlakozik; 3. támogatja a kormányt. Huszár indítványára szavazott a jelenlevő képviselők többsége, szám szerint 23 képviselő, köztük a miniszterek.14 2 Haller javaslatára 8 képviselő adta szavazatát.14 3 A többségi csoport kivonult a KNEP-ből és vezetőséget választott, amelynek a három kereszténypárti miniszter (Vass, Hegyeshalmy, Bernolák) mellett igazi vezetői Ernszt és apártelnökké előlépett Huszár lettek. A többségi csoport a Huszár-féle javaslat alapján állt. A fejlemények mozgatója ekkor már Bethlen bizalmasa, Vass József volt. A kisebbségben maradt keresztényszocialisták elhatározták, hogy ellenzékbe mennek, de nem fuzionálnak a legitimistákkal, hanem felélesztik a keresztényszocialista pártot. Az 1919 őszén létrehozott KNEP megszűnt, és három frakcióra, illetve pártra bomlott: 1. Keresztény Földmíves és Polgári Párt (az Andrássy—Friedrich vezette szélső legitimista, ellenzéki keresztény párt) 2. Ernszt—Huszár—Vass-féle többségi kereszténypárti csoport (elvi legitimista, kormánytámogató, agrárius) 142 Ismertebbek: Prohászka, Vass, Hegyeshalmy, Bernolák, Ernszt, Huszár K., Frühwirth, Bozsik Pál, Oláh Dániel, Benárd Ágost stb. 143 Ezek: Haller I., Haller J., Szabó J., Griger M., Avarffy Elek, Csernyus Mihály, Korodi-Katona János és Kutkafalvy Kiss Miklós. Ld. Világ, Nemzeti Újság, Új Lap, Népszava, 1922. márc. 8.
