Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
A KERESZTÉNYSZOCIALISTÁK POLITIKAI SZEREPE 261 3. Haller-csoport (szintén elvi legitimista, de keresztényszocialista alapon álló, ellenzéki, kispolgári keresztény frakció).14 4 Haller István keresztényszocialista csoportja a keresztény szakszervezetekben találhatott támaszt. A szakszervezeti VB március 9-én tárgyalta meg a helyzetet. Ismét elhatározták, hogy Haller elnökletével újjáalakítják a keresztényszocialista pártot. A nemzetgyűlés feloszlatása után kezdetét vette a kereszténypárti frakciók új elrendeződése. A fővárosban a Keresztény Községi Párt március végén Keresztény Egység Tábora néven választási szövetséget kötött a Huszár—Ernszt csoporttal. Folytak a tárgyalások a legitimisták és Hallerék között is, megegyeztek egy sor vidéki és fővárosi kerületre vonatkozóan. A választási hadjáratban a kereszténypártok között kialakult a kormánytámogató és ellenzéki tábor szerinti elkülönülés.14 5 Az 1922. évi választásokon a „keresztény ellenzék" letörésében az egységespártnak komoly szolgálatokat tett az egyház, főleg a hercegprímás, amikor az új koncepciónak megfelelően az egyházi személyek politikai szerepléstől való eltiltásával akadályozta az ellenzék jelöltjeit. Schlachta és a Keresztény Női Tábor megrendszabályozására is sor került. A Tábor 1922 márciusban kérte a prímást, hogy engedélyezze Schlachta nemzetgyűlési képviselőségét és politikai szereplését. A prímás az 1922. március 22-i püspökkari konferencia elé vitte a kérdést. Ez úgy döntött, hogy Schlachtának nem engedélyezik a Keresztény Női Tábor vezetését, sem a nemzetgyűlési mandátumot ós más politikai szereplést. A püspökkari konferencia „nem tartja megengedhetőnek — tájékoztatta a Női Tábor vezetőségét a prímás, — hogy a Szociális Misszió Társulat elöljáróságát akadályozza oly kérdés megoldásában, amely a Társulat belső ügyeinek megfontolásából támadt."14 6 A püspöki kar egyetértett a Szociális Misszió Társulat döntésével, amely megtiltotta kebelében a Tábor politikai szereplését. A klérus úgy látta, hogy a Társulat általános érdeke felette áll a keresztényszocialista politikának és Schlachta egyéni ambícióinak. Utasították a Tábort, hogy dolgozzon a Szociális Misszió Társulat által megjelölt közéleti munkaterületeken, a Társulat belső fegyelmének megsértése nélkül. A katolikus szociális akció keretéből kilépett, s a politika felé fordult Női Tábort, az önálló keresztényszociális női politikai szervezet tevékenységét a püspöki kar tilalommal számolta fel. Csernoch helyeselte Mészáros János érseki helynök azon álláspontját, hogy a katolikus papok tartózkodjanak a képviselői mandátum vállalásától, mert az elvonja őket lelkészi teendőiktől. Ortvay Rezső lipótvárosi káplán 1922 márciusában kérte a prímást, engedélyezze számára, hogy Budapesten a Keresztény Községi Párt programjával lépjen fel. Mészáros nemleges véleményezéssel továbbította a kérést Csernoch-hoz. A prímás ennek ellenére a kormánytámogató Ortvaynak engedélyezte az indulást.14 7 Ugyanakkor a keresztény ellenzéki, keresztényszocialista párthoz tartozó papok indulását megtiltotta. Krizs Árpád, a közüzemi keresztényszocialista mozgalmak egyik irányítója, április 1-én kért a prímástól engedélyt, hogy keresztényszocialista prog-144 Ld. HIL. HM. ein. Katonapolitikai osztály (a továbbiakban: Kat. pol. oszt.) 60.279/1922-1025. cs., máre. 10.; ANép, 1922. márc. 9.; Üj Lap, 1922. márc. 9.; Új Nemzedék, 1922. márc. 9., 10.; Nemzeti Újság, 1922. márc. 17. 145 HIL. HM. ein. Kat. pol. oszt. 50. 279/1922-1025. cs. ápr. 3.; Új Nemzedék, 1922. márc. 29.; A Nép, 1922. márc. 30. 146 EPL. Cat. 59/962-1922. 147 Uo., Cat. 59/1006-1922. 6 Századok 1976/2
