Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 27 7. Toretta közvetítési akciója A Burgenlandban kialakult katonai erőviszonyok mellett szó sem lehetett arról, hogy az érdekelt felek békésen ki tudjanak egyezni. Csak külső beavatkozás kényszeríthette Magyarországot visszavonulásra, de nem lehetett kétséges, hogy Magyarország minden körülmények között ragaszkodni fog minimális követeléséhez, Sopron és környéke megtartásához. A helyzet kilátástalanságát felismerve, Olaszország élénk diplomáciai közvetítő tevékenységbe kezdett Bécsben és Budapesten, ami által kétségtelenül meg akarta előzni a kisantant beavatkozását Magyarország ellen.6 1 Szeptember 13-án a külügyminiszterré előlépett Toretta Schober kancellárnál tett búcsúlátogatása alkalmával elmondta, hogy Bánffy magyar külügyminiszter a közelmúltban felkérte őt, hogy az olasz kormány tegyen újabb kísérletet a két ország elmérgesedett vitájának elsimítása érdekében. Miután Schober hajlandó volt az olasz közvetítést elfogadni, Toretta külügyminiszter két nap múlva Rómából elküldte Schobernak a magyar javaslatot, amelynek az volt a lényege, hogy a magyar kormány hajlandó egész Burgenlandot átadni, ha Toretta külügyminiszter garantálja, hogy egy héttel az átadás után Sopron és környéke véglegesen Magyarország tulajdonába kerül.62 Az osztrák kormány szeptember 19-én válaszolt Toretta külügyminiszternek. A jegyzékben hangsúlyozta, hogy Ausztria az olasz külügyminiszter személye iránti bizalom és elismerés kifejezéseként hajlandó Magyarországgal tárgyalni, de már most leszögezik az osztrák kormány azon elvi álláspontját, miszerint súlyos aggályai vannak a tekintetben, hogy a békeszerződés végrehajtását nyíltan megtagadó Magyarországot területi nyereséggel jutalmazzák, ezért az osztrák kormány szükségesnek tartja előrebocsátani, hogy Sopron elcsatolásához nem járulhat hozzá, hanem hajlandó olyan alapon tárgyalni, hogy a kérdéses területen népszavazást rendezzenek, és amennyiben a népszavazás Magyarország számára kedvező eredménnyel zárulna, úgy az osztrák kormány -— a Burgenlandban kiépítendő új közlekedési hálózat céljaira, melynek eddig Sopron volt a központja, — kártalanítást követelne. Belpolitikai meggondolások miatt az osztrák kormánynak ragaszkodnia kell a népszavazáshoz és ahhoz is, hogy a döntő népszavazás elfogadható nemzetközi garanciák mellett, vagyis az antant ellenőrzése alatt kerüljön megrendezésre.6 3 A következő napokban több jegyzékben folytatódott a vita a magyar követelés részleteiről, de minden jel azt mutatta, hogy az osztrák kormány elfogadja az olasz közvetítést és végül is hozzájárul majd, hogy Sopron jövőjét népszavazással döntsék el. A Nagyköveti Konferencia szeptember 22-én újabb jegyzéket intézett Magyarországhoz, amelyben különböző szankciókat helyezve kilátásba, követelte a területnek október 4-ig történő átadását.6 4 Erélyes hangja ellenére a magyar kormány számára a jegyzék tulajdonképpen semmi újat nem mondott, hiszen egy szóval sem tett említést a Burgenlandban garázdálkodó szabadcsapatok kötelező visszavonásáról. A magyar kormány a megállapított határidő előtt egy nappal formálisan eleget tett az átadási felhívásnak, amikor 61 HHStA. NPA. 61/374-376. 62 Hochenbichler : i. m. 19. 63 Lindeck-Pozza: i. m. 34. 64 Papers and Documents . . . Vol. III. Nr. 941.
