Századok – 1976
Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II
A KERESZTÉNYSZOCIALISTÁK POLITIKAI SZEREPE 247 A keresztényszocialisták harca a KNEP-en belül a hatalomért. A kereszténypárt válságai (1920 február—1921 december) 1919 őszén úgy tűnt, hogy a politikai katolicizmus kizárólag a keresztényszocializmus keretében születik újjá. 1920-ban e tekintetben is változott a helyzet. Ernszt Sándor 1920 májusban a hercegprímás előtt felvetette a forradalmak alatt működését átmenetileg felfüggesztő Katholikus Népszövetség reorganizálását. A prelátus szerint a Népszövetségnek kb. 60 000 tagja volt. Kérte a prímást, hogy a papság támogassa a külön katolikus szervezkedést.10 1 1920 derekán életre kelt az Országos Katholikus Szövetség is. Elnöke gróf Zichy János, — aki az ellenforradalom első éveiben távol tartotta magát a politikától — 1920 júniusban beadvánnyal fordult a hercegprímáshoz. A levélből kitűnik, hogy a konzervatív katolikus körök helytelenítették a tömegmozgalmat igénylő, szociális demagógiát használó keresztényszocializmus előtérbe kerülését. ,,A mi kimondottan katolikus Szövetségünk azért is szükségesnek véli működését, — tájékoztatta Zichy a prímáét, — mert még a mi nyájunkhoz tartozó keresztény szociális mozgalmakban is annyira radikális szocialista, sőt felforgató eszmék (osztályharc, magántulajdon eltörlése stb.) kezdenek elterjedni a vezetésben is, melyek a szeretet és igazságosság tanával ellentétbe jönnek, s az igazi társadalmi béke érdekében is józan mérséklésre szorulnak."102 A „destruktív" szellemnek a katolikus mozgalmakból való kiirtása jegyében tartotta üléseit a forradalmak utáni első, sorban a XIII. Országos Katholikus Nagygyűlés (Bp. 1920. október 24—25.). A rendezvény-sorozat alaphangját Zichy János a fenti szellemben adta meg. A nagygyűlésen résztvevő pápai nuncius is egyetértett ezzel az irányvonallal.103 A keresztényszocialista párt önállóságának feladása után a KNEP a választásokat követően a képviselőkre korlátozódó párt irányába fejlődött vissza. A pártba került tömegek a választások után elmaradtak, összetartásuk lehetetlenné vált tényleges politikai terrénum híján. Ezért a keresztényszocialista központ a párttagokat a szakszervezetekbe akarta átmenteni. Az átvitel problematikus volt, hiszen a párt zöme kispolgári, tisztviselői elemekből állt, akik szakmailag nem találták meg a helyüket a keresztény szakszervezetekben, vagy éppen más, nem-keresztényszocialista érdekvédelmi szakszervezetekhez tartoztak. A nemzetgyűlés összeülése után Huszár lemondott. Simonyi-Semadam volt néppárti politikus kormánya március 14-én alakult meg. Kimaradt a kabinetből Huszár, Friedrich és Beniczky; Haller és Bleyer megtartotta tárcáját. A kormány új munkaügyi és népjóléti minisztere Benárd Ágost, a keresztényszocialista mozgalom exponense lett.104 1920 tavaszán kormányszinten is be kellett ismerni azt a tényt, hogy nem sikerült az MSzDP és a szakszervezetek szétzúzása. A kormánypártok nevében március 18-a körül Haller és Rubinek tárgyaltak a szociáldemokrata vezetőkkel, hogy előkészítsék a miniszterelnök és az MSzDP megbeszéléseit. A tárgyalási alapot Vanczáknak a Népszavában tett felajánlkozása szolgáltatta. 1920. március 20-án került sor a miniszterelnök, illetve Farkas, Miákits és Vanczák találkozására, amelyen több ízben szóba került a keresztényszocialista mozgalom is. 101 EPL. Cat. 46/1446-1920; SzPLt. Körlevelek. 1920/IV. köri. 3506. sz. 102 EPL. Cat. D/a/1409-1920. 103 Nemzeti Újság, 1920. okt. 26. 104 OL. Filmtár. Mt. jkv. 11.698. d„ 1920. márc. 16. 5»
