Századok – 1976

Tanulmányok - Gergely Jenő: A keresztényszocialisták politikai szerepe az ellenforradalom első éveiben (1919–1923) 225/II

A KERESZTÉNYSZOCIALISTÁK POLITIKAI SZEREPE 247 A keresztényszocialisták harca a KNEP-en belül a hatalomért. A kereszténypárt válságai (1920 február—1921 december) 1919 őszén úgy tűnt, hogy a politikai katolicizmus kizárólag a keresztény­szocializmus keretében születik újjá. 1920-ban e tekintetben is változott a hely­zet. Ernszt Sándor 1920 májusban a hercegprímás előtt felvetette a forradalmak alatt működését átmenetileg felfüggesztő Katholikus Népszövetség reorganizá­lását. A prelátus szerint a Népszövetségnek kb. 60 000 tagja volt. Kérte a prí­mást, hogy a papság támogassa a külön katolikus szervezkedést.10 1 1920 dere­kán életre kelt az Országos Katholikus Szövetség is. Elnöke gróf Zichy János, — aki az ellenforradalom első éveiben távol tartotta magát a politikától — 1920 júniusban beadvánnyal fordult a hercegprímáshoz. A levélből kitűnik, hogy a konzervatív katolikus körök helytelenítették a tömegmozgalmat igénylő, szociális demagógiát használó keresztényszocializmus előtérbe kerülését. ,,A mi kimondottan katolikus Szövetségünk azért is szükségesnek véli működését, — tájékoztatta Zichy a prímáét, — mert még a mi nyájunkhoz tartozó keresz­tény szociális mozgalmakban is annyira radikális szocialista, sőt felforgató esz­mék (osztályharc, magántulajdon eltörlése stb.) kezdenek elterjedni a vezetés­ben is, melyek a szeretet és igazságosság tanával ellentétbe jönnek, s az igazi társadalmi béke érdekében is józan mérséklésre szorulnak."102 A „destruktív" szellemnek a katolikus mozgalmakból való kiirtása jegyében tartotta üléseit a forradalmak utáni első, sorban a XIII. Országos Katholikus Nagygyűlés (Bp. 1920. október 24—25.). A rendezvény-sorozat alaphangját Zichy János a fenti szellemben adta meg. A nagygyűlésen résztvevő pápai nuncius is egyetértett ezzel az irányvonallal.103 A keresztényszocialista párt önállóságának feladása után a KNEP a vá­lasztásokat követően a képviselőkre korlátozódó párt irányába fejlődött vissza. A pártba került tömegek a választások után elmaradtak, összetartásuk lehe­tetlenné vált tényleges politikai terrénum híján. Ezért a keresztényszocialista központ a párttagokat a szakszervezetekbe akarta átmenteni. Az átvitel prob­lematikus volt, hiszen a párt zöme kispolgári, tisztviselői elemekből állt, akik szakmailag nem találták meg a helyüket a keresztény szakszervezetekben, vagy éppen más, nem-keresztényszocialista érdekvédelmi szakszervezetekhez tartoz­tak. A nemzetgyűlés összeülése után Huszár lemondott. Simonyi-Semadam volt néppárti politikus kormánya március 14-én alakult meg. Kimaradt a kabinetből Huszár, Friedrich és Beniczky; Haller és Bleyer megtartotta tárcá­ját. A kormány új munkaügyi és népjóléti minisztere Benárd Ágost, a keresz­tényszocialista mozgalom exponense lett.104 1920 tavaszán kormányszinten is be kellett ismerni azt a tényt, hogy nem sikerült az MSzDP és a szakszervezetek szétzúzása. A kormánypártok nevében március 18-a körül Haller és Rubinek tárgyaltak a szociáldemokrata vezetők­kel, hogy előkészítsék a miniszterelnök és az MSzDP megbeszéléseit. A tárgyalási alapot Vanczáknak a Népszavában tett felajánlkozása szolgáltatta. 1920. már­cius 20-án került sor a miniszterelnök, illetve Farkas, Miákits és Vanczák talál­kozására, amelyen több ízben szóba került a keresztényszocialista mozgalom is. 101 EPL. Cat. 46/1446-1920; SzPLt. Körlevelek. 1920/IV. köri. 3506. sz. 102 EPL. Cat. D/a/1409-1920. 103 Nemzeti Újság, 1920. okt. 26. 104 OL. Filmtár. Mt. jkv. 11.698. d„ 1920. márc. 16. 5»

Next

/
Thumbnails
Contents