Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 21 te a külügyi bizottság határozatát, hogy a terület átadása után az osztrák kormány kész kisebb határkiigazításokról és a tisztviselők átvételéről tárgyalni, mert nagy súlyt helyez a Magyarországgal való baráti kapcsolatok helyreállítására.4 5 A német kormány ezután minden további közvetítést elhárított magától. 6. A fegyveres összeütközés Augusztus 29-én az osztrák csendőrség alakulatai a Nagyköveti Konferencia határozata szerint megkezdték a bevonulást Burgenlandba, ahol azonban magyar fegyveres szabadcsapatok többszörös túlerejének ellenállásába ütköztek, ezért kénytelenek voltak visszavonulni. A burgenlandi bandaharcok kirobbanásával furcsa színjáték vette kezdetét, amelyben a magyar kormány a békeszerződés végrehajtása ellen nyíltan fellépő szabadcsapatok vezéreivel (Friedrich, Héj jas, Ostenburg, Lehár) szembeni tehetetlenséget színlelve, további időt szeretett volna nyerni a kompromisszumos megoldás kierőszakolására. A magyar történeti irodalom nagy részletességgel és megnyugtatóan feltárta a bandaharcok történetét, megcáfolhatatlan tényekkel bizonyítva, hogy a fegyveres ellenállást a magyar kormány készítette elő és az augusztus 29-én megindult ellenségeskedésektől a Burgenland-kérdés végleges megoldását jelentő velencei jegyzőkönyv aláírásáig a legmagasabb magyar politikai és katonai körökből irányították és támogatták az ottani akciókat.46 Ezért nem foglalkozunk a bandaharcok részletes eseménytörténetével, hanem inkább az új helyzet nemzetközi következményeire irányítjuk ' figyelmünket, mert az augusztus 29-ét követő események a Burgenlandkérdést újból az európai politika előterébe állították. Egyébként is a nemzetközi összefüggéseket tartjuk fontosabbaknak, mert bár a két világháború között a burgenlandi bandaharcokat a nemzeti önvédelmi küzdelem dicsfényével igyekeztek övezni,4 7 valójában a hatalmi érdekellentétek miatt kialakult tehetetlenségi állapot vezetett oda, hogy a kérdés megoldása további másfél hónapot váratott magára, s végül is kölcsönös engedményekkel zárult, nem pedig a szabadcsapatok „operett-háborúja". A nagyhatalmak már jóval a kiürítési határidő előtt tudták, hogy Magyarország újabb és újabb kifogásokat fog keresni és végsősoron a fegyveres ellenállástól sem riad majd vissza, hogy — most már csak Sopron birtoklására csökkentett — követelésének teljesítését elérje. Már az átadás napját sikerült két nappal eltolni, mert a baranyai háromszög kiürítését junktimba hozták a burgenlandi kérdéssel, így az eredeti terminust — augusztus 27-ét — önkényesen megváltoztatták. A Nagyköveti Konferencia foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Magyarországot antant fegyveres erők felvonultatásával kényszerítsék a terület átadására, de egyik nagyhatalom sem vállalkozott erre a népszerűtlen feladatra. Anglia meglehetősen közömbösen szemlélte a 45 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274.135. 46 Soós Katalin: Burgenland az európai politikában, 1918 — 1921. Bp. 1971. 142 — 147. 47 Lásd: ÁdámT. István : A nyugat-magyarországi felkelés története. Budapest 1935; Buday László: Magyarország küzdelmes évei. Budapest 1923; Héj jas Jenő: A nyugatmagyarországi felkelés. Kecskemét 1929; Missuray-Krug Lajos: A nyugat-magyarországi felkelés. Sopron 1938.
