Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
20 KEK EKES LAJOS köztársasági államforma fenntartásáról és ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ,,három napnál tovább nem néznénk tétlenül, ha a Habsburg-ház valamelyik tagja megkísérelné a restaurációt Magyarországon". A kisantantról szólva — Ausztria csatlakozási hajlandóságát kipuhatolandó — megállapította, hogy a három állam szövetsége nem irányul egyetlen ország ellen sem, hanem igazi békeintézmény, amelyik őrködik a békeszerződések határozatainak sérthetetlenségén, a Habsburg-kérdést is beleértve. Schober kijelentette, hogy az osztrák kormány felfogása szerint Ausztria csak olyan módon tud szomszédaival jó viszonyban maradni, ha távoltartja magát bármilyen egyoldalú elkötelezettségtől. A tárgyalásokról készített feljegyzésben Schober azt írta: „Az volt a benyomásom, hogy dr. Benes a jelenlegi helyzetben nagy súlyt helyezne a velünk való szoros gazdasági együttműködésre és a baráti kapcsolatok kiépítésére. Az osztrák—csehszlovák viszony baráti elmélyítése azonban részét képezné a csehszlovák külügyminiszter messzebbre tekintő céljának, amely arra irányul, hogy Csehszlovákia vezetése alatt valamiféle gazdasági szövetséget hozzon létre, amelyhez Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország, esetleg Lengyelország és Románia is csatlakoznék."42 A tárgyalásokat azzal zárták le, hogy a legközelebbi jövőben újra találkoznak és folytatják a megkezdett eszmecserét. Schober választ kapott az őt érdeklő legfontosabb kérdésre: Csehszlovákia hajlandó messzemenően támogatni Ausztriát a békeszerződés következetes érvényesítéséért folytatott harcában. Magyarországon a legnagyobb bizalmatlansággal és ellenszenvvel fogadták a hallstatti találkozó hírét. A „Szózat" augusztus 9-i száma azt írta, hogy Franciaországnak és Angliának a kölcsön-kérdésben tanúsított bizonytalan magatartása Ausztriát a kisantant karjaiba zavarja. Biztosra vehető, hogy a nyugatmagyarországi ügyben való támogatás fejében Csehszlovákia olyan politikai rekompenzációkat kér majd Ausztriától, ami egyértelmű lesz azzal, hogy Ausztriát is bekapcsolják a magyarellenes szövetségbe. Cnobloch budapesti osztrák követ a hallstatti találkozó után jelentette, hogy a magyar gazdasági körök — a kormány politikáját bírálva — úgy vélekednek, hogy Magyarország hajthatatlan politikájával elérte, hogy immár Ausztria is a kisantanthoz közeledik, s ezzel bezárul a gyűrű Magyarország körül.43 A magyar kormány jól tudta, hogy Ausztria külpolitikájának teljes irányváltozása Németországot is rendkívül közelről érintené, ezért Masirevich bécsi követ kérte Scharfenberg bécsi német ügyvivőt a közvetítésre. Az osztrák pártok makacs tiltakozása miatt — mondta Masirevich — a probléma nem oldódott meg, noha az antant az átadási határidő ismételt meghosszabbításával burkoltan azt a szándékát juttatta kifejezésre, hogy elegendő időt biztosítva, lehetővé tegye az érdekelt felek békés kiegyezését. Az osztrák kormány további merev ellenállása arra kényszerítheti Magyarországot, hogy a kisantanthoz csatlakozzék, ezt elkerülendő, kéri Németország közbenjárását Bécsben, hogy legalább Sopron megtartása mellett igyekezzék rábírni Schobert a megegyezésre.44 A német ügyvivő tényleg tárgyalt Schoberrel, akitől azonban a kisantant vonatkozásában feltehetően megnyugtató választ kapott, míg a magyar—osztrák viszony fejlődésének kilátásairól Schober megismétel-42 HHStA. NPA. K. 822/30-31. 13 HHStA. NPA. K. 822/68. 44 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274.132.
