Századok – 1976

Történeti irodalom - Beyerly; Elisabeth: The Europocentric Historiography of Russia (Ism. Niederhauser Emil) 154/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 155 középúton állnak. Nagyjából ugyanez állapítható meg a szerző szerint a gazdasági kérdések kapcsán, ahol Oroszország gazdasági elmaradottságának a kérdése, az 186l-es reform jelentősége és az 1880-as évek ún. ellenreformjai állnak érdeklődése előterében, mellékesen még a forradalmi demokraták és a narodnyikok ezzel kapcsolatos nézetei is. Az orosz emigránsok hangsúlyozzák, hogy Oroszország bizonyos késéssel az európai fejlődést követte, de az eltérő sajátosságokat is kiemelik. A külpolitika tekintetében Beyerly nem lát lényeges különbséget az emigránsok állásfoglalása és a szovjet történettudomány újabb eredményei közt (utal persze arra, hogy a Pokrovszkij-iskola az 1920-as években sok vonatkozásban eltérően értékelte a 19. századi orosz külpolitikát). Összegezve Beyerly úgy látja, hogy az elemzett történészek egyfajta konzervatív-liberális álláspontot képviselnek, bár a részletekben természetesen igen sok köztük az eltérés. A szerző ezekre is utal, de ennyire a részletekbe menően nincs módunk megállapításait ismertetni. Viszont hadd tegyük hozzá: ha Beyerly arra volt kíváncsi, hogy milyen sajátosságai vannak az orosz emigráns történetírásnak a szovjet vagy a nyugati történetírással szemben, akkor legalább is az általa választott témák mellett egy-két más, talán fontosabb vagy legalább is jellemzőbb témát kellett volna megvizsgálnia, egyrészt I. Péter értékelését, amely mindig is vízválasztó volt az orosz társadalmi gondolkodásban (ha már nagyon korai korszakokra nem óhajtott visszamenni), másrészt az orosz forradalmi mozgalom kérdését, hiszen különben is, ha a 19. század Oroszországára vonatkozó véleményeket akarta megvizsgálni, legalább 1914-ig el kellett volna mennie. Másik kritikai észrevételünk: Beyerly bemutatja, milyen értékelést adnak az emigránsok a tárgyalt kérdésekről, konfrontálja ezt a szovjet meg a nyugati polgári véleményekkel, kielemzi a különbségeket. Csak éppen arra nem tér ki, miért vannak, miből adódnak ezek a különbségek, az a tény, hogy ezek a szerzők orosz emigránsok és 1920 után működtek éppen az Egyesült Államokban, általában egyetemi katedrákon, milyen befolyással volt nézeteik kialakulására. Ezek az emigráns orosz történészek az orosz fejlődés sok mozzanatát sajátosan orosz jelenségnek tekintik, mert hiszen valóban eltér a nyugat-európai fejlődési modelltől. Minthogy csak Oroszországgal foglalkoztak, nem ismerik Kelet-Európa egyéb területeit, ós így nem látják, hogy jónéhány e mozzanatok közül szélesebb, kelet-európai jelenség. Beyerly pedig ezt egyszerűen tudomásul veszi, holott talán számára nem olyan ismeretlenek egyéb kelet-európai országok, hiszen pl. magyar történészek magyar nyelven megjelent munkáit is idézi lábjegyzeteiben, és olyan kontextusban, hogy világos, tudja is, mi van bennük. És maga is felveti hogy érdemes volna egybevetni az orosz emigránsok álláspontját mondjuk az ukránokéval, vagy a lengyel emigránsok Lengyelország-képét a mai lengyel történettudomány állásfoglalásával. Beyerly könyvének alkalmasint disszertáció-jellegéből adódó sajátossága, hogy szövege voltaképpen az egész könyvnek csak kisebb részét teszi ki (valljuk meg, voltaképpeni témája nem is érdemelne többet egy terjedelmesebb tanulmánynál). Sokkal több a lábjegyzet, amelyekben egyrészt észrevehető bizonyos görcsös igyekezet annak igazolására, hogy ezt a kérdést is ismeri és amannak a kérdésnek az irodalmában is tájékozott stb. De emellett igen hasznos párhuzamok és megállapítások is találhatók ezekben a lábjegyzetekben, valamint többekj között a vizsgált három kérdéscsoport kiadott forrásanyagának igen hasznos áttekintése. Es azt is érdemes megemlíteni, hogy — elszórt utalásokból következtethetően — Beyerly az enyhülési politika híve. És ha kritikus, a polgári állásponttal szemben is kritikus, irónikusan utal arra az állásfoglalásra, amely a nyugati hatalmak gyarmatosító politikáját civilizációs meg egyéb megfontolásokból helyesli, de Oroszország 19. századi terjeszkedésében elítélendő agressziót lát. Végül is nem érdektelen könyv Beyerly munkája, főképp azzal, amivel túlmutat eredeti szűk témáján. NLEDEBHAXTSER EMIL