Századok – 1976

Történeti irodalom - Die Städte des Burgenlandes (Ism. Kállay István) 156/I

166 TÖRTÉNETI IRODALOSt 156 DIE STÄDTE DES BURGENLANDES Österreichisches Städtebuch 2. k. Szerk. Herbert Knittler (Wien 1970. 175 1., 6 városi alaprajz) Két évvel a sorozat első kötetének (Die Städte Oberösterreichs, Wien 1968) megjelenése után, immár a második kötetet veheti kezébe az olvasó. A sorozat a néhány évtized óta örvendetesen megélénkült európai várostörténeti kutatások bizonyítéka. Biztosra vehetjük, hogy a már készülő harmadik kötet (Die Städte Niederösterreichs, három részben) sem várat sokáig magára. A kiváló gazdaságtörténész, Alfred Hoffmann által szerkesztett sorozat kétségtelenül a Deutsches Städtebuch hatását mutatja. Első kísérlet az osztrák városok fejlődésének lexikonszerű bemutatására. A kötet egységes koncepcióját mindenekelőtt August Ernst, a Burgenlandi Tartományi Levéltár igazgatójának Burgenland történetéről, valamint Harald Prickler, a Levéltár igazgatóhelyettesének a burgenlandi városokról és mezővárosokról szóló bevezető tanulmánya biztosítja. August Ernst Nyugat-Magyarország történetének összefoglalását adja, a városok fejlődését közelebbről Prickler ismerteti. A kötetben tárgyalt hat burgenlandi város közül csak kettő (Eisenstadt és Rust) volt szabad királyi város, a többi négy (Mattersburg, Neusiedl am See, Oberwart, Pinkafeld) csak a huszadik században nyert városi rangot. Már ez a körülmény is igen nehézzé tenné „burgenlandi városügy"-ről szólni. Prickler azonban nem elégszik meg a fentemlített városok fejlődésének ismertetésével, hanem utal Bécs, Hainburg, Bécsújhely, Hartberg, Fürstenfeld, Graz, Pozsony, Sopron, Magyaróvár, Vasvár, Kőszeg és Szombathely fejlődésére, illetve arra, hogy a burgenlandi mezővárosok fejlődése éppen e városok konkurrenciája miatt torpant meg. Az 1921. évi határváltozás hozta magával, hogy ezek a mezővárosok — részben megszabadulva a fejlettebb városok versenyétől — várossá válhattak. A bevezető részben kapott helyet a tehetséges, fiatal nyelvjáráskutató, a bécsi egyetem Germanisztikai tanszékének asszisztense, Herbert Tatzreiter burgenlandi nyelvjárásokról szóló tanulmánya. Ugyanő készíti az alsó-ausztriai kötet nyelvjárásokról szóló részét is. Ezt követi hat burgenlandi város — Eisenstadt, Mattersburg, Neusiedl am See, Oberwart, Pinkafeld és Rust — azonos séma szerinti ismertetése. Ennek tagozódása jól kidolgozott, több figyelmet érdemel. Az első témakör az összes városok esetében a város német, magyar, latin nevének megadása, majd a város földrajzi fekvésének, közlekedési ill. központi funkcióinak ismertetése. A városelőtti település idejéből a történelemelőtti leletek, a római és a koraközépkori, ill. a falu és mezővárosi település érdemel említést. Nem egészen világos témakör a „város ura, várossá levés vagy emelés" című. Ez a város urát, a település elnevezéseit, a város jellegét és a városi kiváltságokat foglalja magában. Nincs tisztázva — és ez zavarhoz vezethet —, hogy az első helyen megadott városnév és a település elnevezése mennyiben külön kategória. Külön helyet kap a városnak mint településnek a vizsgálata. Ez az építészetet, az épületek elhelyezését, valamint a tűzvészek, árvizek leírását jelenti. Ebben a témakörben szerepelnek — nem teljesen érthetően — a második világháború pusztításai és az újjáépítés. Ez utóbbit nyilván az magyarázza, hogy a sorozat a tartományi kormányok támogatásával jelenik meg, melyek az újjáépítés külön témakörként való kezelésére helyeznek súlyt. Helyesebb lenne a második világháborút is a később következő „védelemügy — háborús események" tárgykör alatt ismertetni. A lakosság eredete, társadalmi tagozódása, nyelve, a lélekszám-összeírások, egyházi anyakönyvi ügyek, jelentős családok, nemzetségek és személyek, valamint a temetőügy a járványokkal egy kategóriát képeznek. Ez utóbbi inkább az egészségügyhöz tartoznék. Nagy figyelmet szentel a kötet a városok leírásában azok gazdaságának: az általános gazdasági fejlődésnek, a gyáraknak és kereskedőházaknak, vásároknak és kiállításoknak, ipari és kereskedelmi szervezeteknek (takarékpénztárak, bankok, szövetkezetek, céhek), a közlekedési berendezéseknek és az idegenforgalomnak. A városok pénzügye, háztartása (vám, kövezetvám, átkelési jog) viszont külön tárgykörként szerepel. Viszonylag kis helyet kapott a kötetben a városi alkotmány és igazgatás, hol mindössze időbeli megkülönböztetést látunk („1785 előtt" ill. után). A városi kormányzat ennél sokkal nagyobb jelentőségű; több teret érdemelt volna. Tárgyalandó lenne a testületi, igazgatási és bíráskodási szervek szervezete és működése valamint a városi kormányzat felett gyakorolt uralkodói, állami és tartományi felügyelet.