Századok – 1976

Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I

14 KEK EKES LAJOS viszont a steier munkásság „vesszen a király" kiáltásokkal fogadta. Ennél meggyőzőbben nem lehetett volna kifejezni, hogy a Habsburg-ház a végzetes vereségét Ausztriában szenvedte el. 4. Új tárgyalások — új kudarcok A Habsburg-restaurációs kísérlet miatt felzaklatott politikai légkörben átmenetileg lehetetlenné vált a magyar—osztrák tárgyalások folytatása, de 1921. május 25-én újra összeültek Bécsben a két kormány képviselői, hogy kísérletet tegyenek a határvita békés megoldására. A magyar kormány tárgyalási hajlandóságának az a körülmény is ösztönzést adott, hogy Habsburg Károly húsvéti puccskísérlete után a kisantant-országokban egyre többet lehetett hallani a korábbi „korridor-terv" felújításáról, amit egyedül hatásos eszköznek véltek a Habsburg-restauráció megakadályozására. A tárgyalásokon Magyarországot gróf Csáky Imre, Gratz Gusztáv (aki időközben a királypuccsban játszott szerepe miatt elhagyta a külügyminiszteri /»«éket), Masirevich Szilárd bécsi követ és báró Villani Frigyes képviselte, míg Ausztria nevében különböző szakminisztériumok nagy létszámú delegációja jelent meg. A magyar küldöttség javaslatát Gratz Gusztáv hosszabb beszédben ismertette. Bár a megrekedt tárgyalások újrafelvételét célzó javaslatok a magyar fél korábbi elgondolásainál jóval szerényebb követeléseket tartalmaztak, a magyar kormány elgondolásai azt bizonyították, hogy változatlanul kitart korábbi álláspontja mellett, hogy csak Burgenland jelentős területeinek megtartása esetén tartja lehetségesnek a békés megegyezést. A magyar javaslatnak az volt a lényege, hogy Burgenland területét gazdasági hasznosság szempontjából aktív és passzív részekre lehet felosztani. A gazdaságilag aktív északi terület kerülne Ausztriához, míg a jóval nagyobb kiterjedésű passzív déli részek, amelyek amúgy sem járulnának hozzá Ausztria élelmezési gondjainak megoldásához, sőt a feltétlenül szükséges invesztíciók miatt csak megterhelést jelentenének Ausztriának, Magyarország tulajdonában maradnának. A javaslat elfogadása esetén Magyarország hajlandó lenne < Ausztria számára előnyös gazdasági szerződések megkötéséről tárgyalni, ezenkívül biztosítaná a Magyarországon maradó német kisebbség nyelvi, nemzeti és kulturális jogait.2

2 Mayr kancellár elfogadhatatlannak nyilvánította a magyar javaslatot, kijelentvén, hogy a gazdasági és kisebbségi kérdésekről külön kell tárgyalni, az osztrák kormány nem hajlandó arról az elvi álláspontjáról lemondani, hogy a területi kérdéseket a békeszerződések már eldöntötték, ezért a két kormány tárgyalásai csupán kisebb, helyi jellegű határmódosításokra szorítkozhatnak. A magyar javaslatok bécsi fogadtatásáról a német követ azt írta: „az itteni politikai körökben ismételten hangsúlyozott megegyezési szándék ellenére nem találtak a Magyarország által remélt fogadtatásra. Bár a Keresztényszocialista Párt jobbszárnya szívesen látta volna a békés megoldást, . . . egyetlen osztrák miniszter sem merne vállalkozni arra, hogy a békeszerződésnek egyetlen Ausztriára kedvező pontjáról lemondjon. Bizalmas beszélgetésben még élesebben nyilatkozott Hainisch elnök. Kijelentette, ha a kancellár 22 Papers and Documents Relating to the Foreign Relations of Hungary. Vol. II. No. 449.