Századok – 1976
Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I
A HABSBURG-RESTAURÁCIŐS KÍSÉRLETEK 15 engedékenységet mutatna, egyetlen óráig sem vállalná tovább az államelnöki tisztséget. így azután a kormánynak nem maradt más választása, mint hogy kitartson a res judicata elve mellett. Ezekután a nagyhatalmakra vár a feladat, hogy közvetítés útján megoldják a problémát."23 Az osztrák kormány párizsi diplomáciai fellépése eredményeként a Nagyköveti Konferencia elnöke, Briand francia miniszterelnök, május 31-én a magyar kormányhoz intézett erélyes hangú jegyzékben követelte a békeszerződés határozatainak végrehajtását. ,,A békeszerződést aláíró Szövetséges Hatalmak — írta — pontosan teljesíteni kívánják a békeszerződés minden határozatát; ugyanúgy tartják magukat az 1920. május 6-i kísérőlevélben foglalt elvekhez is. A két dokumentumot azonban nem lehet azonos jellegűnek elismerni, mert a szerződési érvénnyel nem rendelkező levélben foglalt kijelentések nem módosíthatják a Magyarországgal hivatalosan megkötött békeszerződés feltételeit."2 4 Lényegében tehát megerősítette a január 22-i jegyzékben kifejtett elutasító véleményt. A Nagyköveti Konferencia főtitkára, Massigli elmondta a párizsi osztrák követnek, hogy nem volt könnyű elérni a Briand-féle jegyzék elküldését, mert Praznovszky igen ügyesen kihasználta az Anschluss-népszavazásokat az osztrák igények elleni hangulatkeltésre. Maga Eichhoff követ is kijelentette, hogy a francia szenátus jogilag ugyan kénytelen az osztrák álláspontot — tehát a békeszerződések sérthetetlenségének elvét — képviselni, azonban érzelmileg inkább a magyar igények támogatásához áll közelebb.25 Amikor Briand jegyzéke ellenére a Nagyköveti Konferencia megtagadta i az osztrák kormánynak azt a kívánságát, hogy antant csapatokat küldjön Burgenlandba, mert „a konferenciának nincs oka kételkedni abban, hogy a magyar kormány úrrá lesz azok felett, akik meg akarják akadályozni, hogy a kormány eleget tegyen a békeszerződésben foglalt kötelességeinek",2 6 s ezért elegendőnek tartotta az antant-tisztek burgenlandi jelenlétét, Eichhoff csalódottan állapította meg: „Jelenleg nagyon kellemetlen és időszerűtlen lenne a franciák és a szövetségesek számára, ha Burgenland kiürítése érdekében energikus lépésekre kényszerülnének Magyarország ellen. Ezért kapóra jöttek az (ausztriai népszavazások, amelyek megkímélik a francia államférfiakat ettől a dilemmától."2 7 A magyar kormány jó érzékkel felismerte az osztrák Anschluss-propagandában rejlő diplomáciai lehetőségeket, hogy ti. Franciaországnak semmi esetre sem lehet érdeke Burgenlandot Ausztriának ítélni, amikor Ausztria egységesen csatlakozni akar Németországhoz, ezért a megszállt burgenlandi területen maga is Anschluss-tüntetéseket provokált. Ezekben a machinációkban Lingauer Albin soproni képviselő, a budapesti kormány bizalmi embere járt az élen.2 8 Persze hasonló lépések az osztrák kormány részéről is történtek, így például június elején egy állítólag burgenlandi illetőségű háromtagú képviselői csoport érkezett Graz-ba, melynek tagjai azzal érveltek, hogy a steiermarki Anschluss-népszavazások Burgenland elveszítését eredményeznék, ezért kérték a népszavazások tervének elejtését. A grazi német konzul szerint 23 AA. Bonn. Abt. II. Westungarische Frage. К. 274.082. 24 HHStA. NPA. К. 58/185-187. 26 HHStA. NPA. К. 58/194. 26 HHStA. NPA. K. 58/174. 27 HHStA. NPA. K. 58/178. 28 AA. Bonn. Abt. II. Weetungarische Frage. K. 274. 099.
