Századok – 1976

Történeti irodalom - Fekete Nagy Antal lásd Barta Gábor - Forradalomban; háborúban (Ism. Györkei Jenő) 141/I

TÖRTÉNETI IRODALOSt 141 között többször eltűnő művészetfilozófiai lényeget mutatja fel tisztán. Hasonló módszerű Maró thy János zeneelméleti tanulmánya is. A kötet tudományosan és politikailag is „kényes" kérdésekkel néz szembe, melyeknek felvetése, tárgyalása sokszor az „okosan kikerülendő" kategóriájába tartozott. A szerkesztők, szerzők mernek állást foglalni; igazukat sokoldalú bizonyítással támasztják alá. A magyar szerzők sem csak a magyar irodalom- és művészeti élet területéről veszik argumentumaikat, hanem a nemzetközi munkásmozgalom, proletárkultúra törvényszerűségeit, az emberiség egyetemes kulturális produktumát tekintik forrásnak, bizonyító anyagnak. Az ötödik kötettől éppígy nemzetközi fórum jelleget, a „nehéz kérdésekkel" még bátrabb szembenézést várnak az olvasók, kutatók. K. NAGY MAGDA FORRADALOMBAN, HÁBORÚBAN Szerkesztette: Hetés Tibor (Budapest, Kossuth Könyvkiadó — Zrinyi Katonai Kiadó. 1974) Tizenkét portré, tizenkét emberi sors tárul fel előttünk a „Forradalomban, háborúban" című könyvből, melyet az 1968-ban megjelent „Forradalmárok, katonák" című kötet folytatásának tekinthetünk. A tizenkét forradalmár sorsa mind más ós más. Van közöttük olyan, aki már az első világháború előtti években aktív harcosa volt a magyar munkásmozgalomnak. Mások a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magyar internacionalistái voltak. Nem egy közülük ott küzdött a Magyar Tanácsköztársaságért, a Vörös Hadsereg soraiban. Jó néhányuk az ezernyelvű-egyszívű brigád önkéntese volt Spanyolországban, s megtaláljuk közöttük a második világháború antifasiszta harcainak a hőseit is. Vannak közöttük hivatásos katonák és civilek. Ismertek és kevésbé ismertek, — és olyanok is, akikről a szóles olvasóközönség itt hallhat először. Mind a tizenkét életrajz igaz emberi sorsot tár fel; régi hiányt pótol, amikor megismertet bennünket életük történetével. Azok közül, akik már a századfordulót követő években részt vettek a munkásmozgalomban, elsőnek Seidler Ernő nevét említhetjük, aki Szabó Ervin köréhez tartozott, a Galilei-kör alapító tagja, 1910-től pedig az MSzDP tagja volt. A világháborúban több százezer társával együtt ő is orosz hadifogságba került. 1916-tól Kun Bélával és Münnich Ferenccel együtt szervezte a tomszki tábor antimilitarista, szocialista csoportjait. 1918 elején már Moszkvában találjuk, majd ő is hazajött szülőföldjére ós részt vett a KMP megalakításában. A párt Központi Bizottságának tagja lett. A Magyar Tanácsköztársaság idején a budapesti Vörös Őrség egyik vezetője, majd müncheni követ, és végül a Vörös Hadseregben ezredparancsnok. A Tanácsköztársaság megdöntése után emigrálni kényszerült, Csehszlovákiában, Németországban, majd 1931-től a Szovjetunióban talált menedéket. A szerző — Szijj Jolán — téved, amikor azt írja, hogy Seidler Ernő 1938-ban fejezte be harcos életét. Igaz, hogy — koholt vádak alapján — ekkor tartóztatták le, de tragikus halála 1940-ben következett be. Seidler Ernőhöz hasonló sorsa volt Vági Istvánnak is, akiről Liptai Ervinné ad megragadó képet. Elsősorban az 1925-ben megalakított Magyarországi Szocialista Munkáspárt élén betöltött szerepe révén közismert személye és tevékenységének jelentősége. A kevésbé ismertek közé tartozik viszont Köblös Elek, aki az őszirózsás forradalom napjaiban érlelődött tudatos forradalmárrá. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében már legendás hírű zászlóaljparancsnok, aki a tiszántúli harcokban elévülhetetlen érdemeket szerzett. A Tanácsköztársaság megdöntése után megjárta a fehérterror börtöneit, majd egy alkalmas pillanatban sikerült megszöknie. Erdélyi születésű lévén, jól beszólt románul; a Román Kommunista Pártban fejtett ki fontos tevékenységet, mint a Központi Bizottság tagja. 1924-ben az RKP III. (bécsi) Kongresszusán a párt főtitkárává választották, 1928-tól a Szovjetunióban ólt. 1937 novemberében törvénysértő módon letartóztatták, s még abban az évben meghalt. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1956-ban rehabilitálta. — Életrajza jól sikerült, hű portré: — Gerelyes Ede munkája.