Századok – 1976
Történeti irodalom - Pető Iván lásd Erdmann Gyula - Pintér István: Magyar antifasizmus és ellenállás (Ism. Gazsi József) 142/I
142 TÖRTÉNETI IRODALOSt 142 Dr. Pogány Kálmán neve inkább mint művészettörténészé és kevésbé mint forradalmáré ismert. A Magyar Tanácsköztársaság idején Lukács György mellett tevékenykedett, a Művészeti és Múzeumi Direktórium elnöke volt. Amikor a Tanácsköztársaság sorsa válságosra fordult, megvált a Direktóriumtól ós a művészettörténetet a hadművészettel cserélte fel. Stromfeld Aurél vezérkari főnök a 31. vörös ezred parancsnokává nevezte ki. A Tanácsköztársaság vérbefojtása után letartóztatták, majd később szabadlábra helyezték, — de fegyelmi eljárás során hivatalvesztéssel sújtották. Ettől kezdve, hosszú éveken át nélkülözés és nyomor volt az osztályrésze. A második világháború idején, amikor a német fasiszták megszállták az országot, Pogány Kálmán századosi egyenruhában végzett illegális tevékenységet, mentette az üldözötteket, a kommunistákat. A felszabadulás után betegsége, mind jobban és jobban elhatalmasodott felette; 1951-ben, 69 éves korában hunyt el. Életrajzát Forgács Béla írta meg. A kötet tizenkét harcosa közül öt — Kis Ferenc, Mező Imre, Rajk László, Münnich Ferenc és Steinmetz Miklós — részt vett a spanyol nép szabadságharcában. Kis Ferenc Jugoszláviából sietett a spanyol nép segítségére ós életét a fasizmus elleni küzdelem során jugoszláviai hazájában, a Petőfi brigád ólén áldozta fel. Kár, hogy a szerző — Godó Ágnes — nem tesz említést Kis Ferenc spanyolországi harcáról, csak a jugoszláviai eseményekre helyez súlyt. így Kis Ferenc portréját nem sikerült teljessé tennie. Rajk László Magyarországról, Mező Imre Belgiumból ment a vérző spanyol földre. Münnich Ferenc és Steinmetz Miklós pedig a Szovjetunióból. Az utóbbi, az egész magyar nép által oly jól ismert Steinmetz kapitány, a hős parlamenter, aki Budapest határában 1944. december 29-én halt hősi halált. Emlékét — mintegy húsz esztendeje már — Vecsés határában emlékmű őrzi, de — Tóth Sándor hadtörténész érdeméből — ez az első összefoglaló portré, életrajz róla. Fehérvári Miklós is azok közé tartozik, akikről eddig nem sokat hallottunk. Története a regényíró tollára kívánkozik, akárcsak Steinmetz Miklósé. A Tanácsköztársaság idején az ifjúsági mozgalom egyik szervezője volt. A tanácshatalom megdöntése után az MKP illegális szervezetének lett a tagja. 1921-ben letartóztatták, tíz évi fegyházra ítélték, ahonnan fogolycsere révén, a Szovjetunió mentette meg. A Nagy Honvédő Háború idején mint berepülő pilóta teljesített katonai szolgálatot, s ennek során halt hősi halált. Élettörténetét Hetés Tibor kutatta fel ós örökítette meg. E kötetben olvashatjuk az első összefoglaló életrajzot Révay Kálmánról is, az ízig-vérig forradalmár-katonáról, aki 1950-ben a törvénysértések áldozata lett. A róla szóló írás Nagy Gábor tollából való. A kötetből tizenkét olyan forradalmárt, katonát ismerhetünk meg, akik teljes odaadással, önfeláldozással szolgálták az emberi haladás, a társadalmi fejlődés ügyét. A szép és értékes könyvért a szerzőknek is és a szerkesztőnek is elismerés jár. GYÖRKÉI JENŐ PINTÉR ISTVÁN: MAGYAR ANTIFASIZMUS ÉS ELLENÁLLÁS (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1975. 489 1.) Pintér István két könyve a magyar antifasiszta mozgalomról — A magyar kommunisták harca a Hitler-ellenes nemzeti egységért; A Magyar Front és az ellenállás — a felszabadulás 30. évfordulójára némileg rövidítve, helyenként átdolgozva, adataiban bővítve és pontosítva, egyetlen kötetben újra az olvasó elé került. . A könyvet a résztanulmányok egész sora előzte meg. Tudatos kutatói törekvéssel felépített, gondos szerkesztői elv alapján megvalósított, magas tudományos igényeket kielégítő munka van előttünk. A választott területen alapvető fontosságú. Eredményeit minden későbbi feldolgozásnak figyelembe kell vennie. Pintér mindenekelőtt a lényegre koncentrált. Az események fő vonalát, a történelmi mozgás „csapásirányát" jelöli meg. Elsősorban a fasizmussal szembenálló nagy társadalmi osztályok és azok pártjai szemszögéből vizsgálja a jelenségeket. Emellett szüntelenül figyelembe veszi azokat az erőket is, amelyek a harc potenciális szövetségesei voltak, vagy szövetségesei lehettek volna.
