Századok – 1976

Tanulmányok - Kerekes Lajos: A Habsburg-restaurációs kísérletek és az osztrák–magyar viszony 1922-ben 3/I

12 KEK EKES LAJOS 6. Franciaország kötelezi magát, hogy újra érinteni fogják a Magyarországtól elcsatolt területek kérdését, amíg bizonyos fokú változást el nem sikerül érni. 7. Amennyiben a szomszédos országok nehézségeket támasztanának, Franciaország zárolni fogja a részükre megszavazott francia kölcsönöket.1

5 Károly visszatérési kísérletének egyik legfontosabb szereplője, Gratz Gusztáv akkori külügyminiszter, nem tesz ugyan említést ilyen megállapodási pontokról, de Károly közlései alapján 1945-ben befejezett kéziratában a következőket írja: . . . „Amikor a király e könyv szerzőjét Szombathelyen elsőízben fogadta, azzal kezdte meg a beszélgetést, hogy meg kell magyaráznia, miként jutott elhatározásához, hogy Magyarországra visszatérjen és a kormányhatalmat átvegye. Röviddel ezelőtt — mondta — Briand magához kérette sógorát, Sixtus pár mai herceget. Briand kérette a herceget — hangsúlyozta a király — és nem a herceg kereste a vele való találkozást. Sixtus herceg útján Briand azt üzente a királynak, hogy térjen vissza Magyarországra. Az időpont erre kedvező, Franciaország és Anglia — mert a két ország ebben a kérdésben egyetért — a forma kedvéért kénytelenek lesznek ugyan valami tiltakozásra, ezzel azonban meg is fognak elégedni. A kisantant zajt fog csapni, de azt nem kell túlságosan komolyan venni. Briandnak ez az üzenete bírta rá a királyt visszatérési kísérletére. Még Szombathelyen is a király ismételten kapott Bécsen át üzeneteket, ezekről a könyv szerzőjének azt mondotta, hogy azok Briandtól származnak, Ezek az üzenetek állandóan kitartásra bíztatták őt. Még aznap is, amikor Svájcba való visszautazását elhatározta, két angol állampolgár, Fritz Williams orvos és Macartney, a Times tudósítója, akik engedélyt kaptak arra, hogy Szombathelyre jöjjenek, szívességből a király egyik bécsi bizalmasának üzenetét hozták neki, amely így szólt: »Megbízó további kitartást óhajt.« A király, amikor ezt az üzenetet megkapta, a papírszeletet, amelyre fel volt írva, átnyújtotta e könyv szerzőjének, és megjegyezte: »Tudja ki ez a megbízó? Ez Briand francia miniszterelnök.«"16 Folytathatnánk a francia részvételt bizonygató, vagy feltételező idézetek sorát, ehelyett azonban inkább értékelő reflexiókat fűzünk az elmondottakhoz. A valóságos dunavölgyi megbékélés szempontjából a Habsburg-ház restaurációja, vagy a Horthy-féle provizórium fennmaradása nem jelentett valóságos alternatívát, mint ahogy a Habsburg-legitimisták állították, hiszen egyik sem tűzte ki célul a magyar társadalom elmaradott, reakciós struktúrájának megváltoztatását, mélyreható demokratikus reformok megvalósítását, ezért Magyarország eljövendő kül- és belpolitikája szempontjából aligha lehetett érdemleges jelentősége annak, hogy az ország államfőjét kormányzónak vagy királynak nevezik. Másik megjegyzésünk a francia külpolitika fentebb ismertetett lépéseinek értékelésével kapcsolatos. A francia politikai élet egy részének kétértelmű magatartását később sok helyen úgy értékelték — s ez a történeti irodalomban is folytatódott —, hogy Franciaország a Habsburgrestauráció támogatásával tulajdonképpen hátbatámadta volna kisantant szövetségeseit. A valóságos helyzet azonban nem egészen így állt, mert 1921 tavaszán még korántsem lehet Franciaország és a kisantant szövetségét befejezett ténynek tekinteni. Egyrészt ebben az időpontban még csak Jugoszlá-15

Brook-Slieperd: i. m. 308 — 310. 16

Gratz Gusztáv: Magyarország a két világháború között. 52 — 53.