Századok – 1976

Folyóiratszemle - Dazsina; I. M.: Három forradalom aktív résztvevője és történésze (V. I. Nyevszkij születésének 100. évfordulója alkalmából) 1190/VI

1190 FOLYóIRATSZEMLE amelyek — az uralkodó osztályon belüli sokrétűséget felismerve — mellőzték a kifejezés használatát (R. W. Southern: The Making of the Middle Ages; Duby: Société aux XIe et XIIe

siècles). Szerzőik balszerencséjükre még kisebbségben maradtak. Sokkal többen vannak azok, akik — miközben támadják a feudalizmus fogalmát — tovább használják e kifejezést, s ezzel csak fokozzák a bizonytalanságot. A szerző szerint sokkal határozottabbnak kellene lenniök, hogy a fogalom használatát teljesen felszámolhassák. Szabad legyen az áttekintést az ismertető kommentárjával zárni: Az amerikai szerző cikke tipikus példája annak a bizonytalanságnak, ami a feudalizmusnak az úri hierarchiára (birtokos osztályra) való szűkítéséből fakad. A hűbéri láncolat eltérő formái, időbeli korlátozottsága (már a rendiség korában felbomlik) valóban kevés teret engednek az általánosításra. A marxista történetírás feudalizmus képére, amelyben a földesúri—jobbágy osztályok viszonya kerül a középpontba, ez a kritika nyilvánvalóan nem vonatkozik. (The American Historical Review 1974. október, 1063—1089. I.) B. J. I. M. Dazsina: Három forradalom aktív résztvevője és történésze (V. I. Nyevszkij születésének 100. évfordulója alkalmából) Vlagyimir Ivanovics Nyevszkij (1876 — 1937) mozgalmi álneve Feodoszij Ivanovics Krivobokov — ezt a nevet az Októberi Forradalom után hivatalosan is felvette — az orosz proletárforradalmárok első nemzedékéhez tartozott. Forradalmi tevékenysége mellett, illetve annak részekónt a szovjet történettudomány úttörőinek egyik legjelentősebb képviselője. Tudományos munkássága az orosz forradalmi mozgalom legkülönbözőbb területeit öleli fel, beleértve a párttörténet problémáinak kutatásait is. Foglalkozott a forradalmi mozgalom nemesi periódusával, a narodnyikizmus kérdéseivel, a bolsevik párt történetével, a történettudomány módszertani kérdéseivel, ami kutatásainak legfontosabb területeit jelenti. Publikációinak száma hozzávetőlegesen 800-ra tehető, ebbe monografikus kutatások, cikkek, dokumentum-közlések, könyvekhez írt előszók, recenziók tartoznak. Nyevszkij jómódú kereskedőcsaládban született. 19 éves korában hagyta el családját és a hivatásos forradalmár útjára lépett. Illegális tevékenységet folytatott a Donmenti Rosztovban, Moszkvában, Voronyezsben, Pétervárott, Harkovban, Jekatyerinburgban, Brjanszkban és más városokban, megismerkedve a börtönökkel, száműzetéssel, szökéssel. Nyevszkij részt vett mindhárom 20. századi orosz forradalomban. Kezdettől a bolsevikokkal tartott, Leninnel és Krupszkajával először 1904-ben, svájci tartózkodásuk idején létesített kapcsolatot. Ezekben az években tagja volt az OSzDMP Petrográdi Bizottságának, részt vett a párt első bolsevik konferenciáján és a'IV. (egyesítő) stockholmi kongresszuson. A második orosz forradalom küszöbén Nyevszkij a párt egyik vezetőjévé vált. Számos nagy jelentőségű illegális feladat megoldása volt már ekkor a háta mögött. 1913-tól tagja volt a Központi Bizottság orosz irodájának, részt vett a KB poroninói tanácskozásán. A háború idején az Urálban dolgozott, a Februári Forradalom vetett véget száműzetésének és Jekatyerinburgból visszatérhetett Pétervárra, ahol részt vett a párt 7. konferenciáján, ahol a proletárdiktatúra lenini vonalának következetes képviselője és védelmezője volt. Nyevszkij vezette Podvojszkijjal együtt az OSzDMP(b) Központi Bizottsága mellett tevékenykedő Katonai Szervezetet. Az októberi hatalomátvétel idején a Petrográdi Forradalmi Katonai Bizottság tagja volt, egyike az Októberi Forradalom vezetőinek. A Szovjethatalom első éveiben közlekedésügyi nópbiztoshelyettes, majd népbiztos volt, de tagja volt a Honvédelmi Tanácsnak is. Októbert követően Nyevszkij tevékenységében nagy helyet foglalt el az ideológiai munka. 1921-től a Tanácsi és Pártmunka Központi Iskolája (a későbbi Szverdlovról elnevezett Munkás-Paraszt Egyetem) rektorának nevezték ki. Később a KB mellett működő Párttörténeti Intézet helyettes vezetője lett. Nyevszkij a szakszervezeti vitában 1921 elején a „munkásellenzék -hez csatlakozott egy rövid időre. A későbbiek folyamán nagy energiákat fektetett a tudományos kutatásokba. Az 1905 — 1907-es forradalomról két fundamentális és több kisebb munkát írt, de régebbi álmát — az első orosz forradalom monografikus feldolgozását — már nem tudta megvalósítani. V. I. Nyevszkij különösen nagy érdemeket szerzett a történettudo-