Századok – 1976

Folyóiratszemle - Oszipova; T. V.–Szobolev; P. N.: Lenin koncepciója az osztály-erőviszonyok alakulásáról; az Októberi Forradalomban 1191/VI

folyóiratszemle 1191 mány marxista —leninista metodológiájának alkalmazása terén. Nem egy munkát szentelt Lenin elméleti hagyatékának. 1922 után a történelmi folyóiratokban számos dokumentumot, hosszabb vagy rövidebb publikációt tett közzé a forradalmak történetéből, a szovjet társadalommal foglalkozó kutatásaiból. Jelentős munkái közé tartozik :,, Az 1905-ös forradalom" Harkov, 1925; ,,A szovjetek és a fegyveres felkelés 1905-ben" Moszkva, 1932. Nyevszkij kutatásainak nem mellőzhető érdeme, hogy az elsők között kezdte meg az 1905-ös év szovjetjei történetének feldolgozását, ő állapította meg, hogy elsőként az Ivanovo-Voznyeszenszk-i szovjet alakult meg. 1905-ről írott munkáiban mint párttörténész többek között megvilágította a bolsevikok taktikáját az első forradalom periódusában. E téren jelentős munkája „A harmadik pártkongresszus", amelyben vázolta a párt helyzetét 1904 végén és 1905 elején, feltárta a mensevik opportunizmus alapvető vonásait. A forradalomról írt munkáiban azonban a kelleténél kisebb figyelmet szentelt az agrárkérdésnek és némileg felnagyította az ösztönösség szerepét a forradalmi folyamat elemzésében. Az első forradalom tapasztalatait felhasználta az 1917 februári és októberi forradalmakról írott munkáiban. De e munkái kisebb jelentőségűek és kevésbé alapvetőek, 1 mint az első forradalomról írottak. Tudományos munkáiban nem mellőzte a forradalmat megelőző periódus kutatását sem. Például kiadásra került ,,A háború szakasza (1914 — 1917)" című dokumentumkötete. A február és október közötti periódust Nyevszkij három megközelítésben dolgozta fel: a történelmi népszerűsítés formájában, memoár -I irodalom, és a tudományos kutatás formájában. Népszerűsítő munkáiban a bolsevik I pártnak a forradalomban betöltött szerepének bemutatása mellett a „júniusi demonstrát cióról" és a „júliusi napokról" írott munkái bemutatják az Októberi Forradalom közvetlen előtörténetét. Visszaemlékezése a Központi Bizottság katonai szervezetének tevékenységére ma is rendkívül érdekes olvasmány. E periódussal foglalkozó dokumentumkötetei rendkívüli jelentőségűek a történettudomány művelői számára. Igen fontos ezek között Lenin előadásának lejegyzése, amelyet az áprilisi konferencia eredményeiről a petrográdi pártszervezet május 8-i (25-i) ülésén tartott Lenin. Nyevszkij mint az ! események aktív résztvevője, kommentárokkal ellátva publikálta a párt Petrográdi Bizottsága október 15-i (28-i) ülésének jegyzőkönyvét, amelyen a fegyveres felkelésre való \ felkészülés kérdéseit vitatták meg. A forradalom tanulmányozását segítő hasonló forrásközlések között megtalálható például egy néhány kötetes bibliográfiai összeállítás a forradalmi mozgalom vezető személyiségeiről és az Októberi Forradalom történetéről. Életének utolsó 15 esztendejében Nyevszkij vezető pozíciókban dolgozott a szovjet tudomány területén. Tevékenységében szorosan összefonódott tudományos, politikai és pedagógiai munkássága. E munkássága mellett 1925-től 1935-ig a Lenin Könyvtár igazgatói tisztét is ellátta. Számos előadást tartott a moszkvai egyetemen, a szocialista és kommunista akadémiákon, a szovjet történészkópzés jelentős területein. A személyi kultusz áldozata lett. ' (Voproszi Isztorii KPSzSz 1976. 5. szám. 118-122. I.) K. T T. V. Oszipova, P. N. Szobelev: Lenin koncepciója az osztály-erőviszonyok alakulásáról az Októberi Forradalomban A cikk szerzői a témát az alábbi összefüggésekben közelítik meg: 1. Az osztályerőviszonyok alakulása Oroszországban az önkényuralom megdöntése után, 2. Lenin a proletariátus szövetségeseiről a szocialista forradalomban, 3. A paraszttömegekért folytatott harc bolsevik programja, 4. A bolsevik párt gyakorlati tevékenysége a szocialista forradalom politikai seregének megteremtésében, 5. A bolsevik pártnak a proletariátus és a dolgozó parasztság szövetségéért vívott harca, — e harc tapasztalatainak nemzetközi jelentősége. A proletariátusnak a társadalom különböző osztályaihoz fűződő viszonyát a burzsoá-demokratikus és szocialista forradalomban Lenin jóval az Októberi Szocialista Forradalom előtt meghatározta a nyugat-európai forradalmi mozgalom és az első orosz forradalom tapasztalatai tanulmányozásának alapján. Lenin megformálta a proletariátus hegemóniájának és szövetségesei átcsoportosulása szükségszerűségének tételét a burzsoádemokratikus és szocialista forradalmakban. Megfogalmazta, hogy a polgári-demokratikus