Századok – 1976

Folyóiratszemle - Brown; Elisabeth A.R.: Egy szerkezet zsarnoksága: a feudalizmus és Európa középkor történészei 1189/VI

folyóiratszemle 1189 Elisabeth А. В. Brown: Egy szerkezet zsarnoksága: a feudalizmus és Európa középkor-történészei A szerző — a New York-i városi egyetem professzora — konkrét esetre hivatkozik, ami cikke megírására ösztönözte. A princetoni egyetemen tartott történészkonferencián (1973 március) az egyik referátum szerzője — egyébként neves amerikai professzor — azért volt kénytelen mentegetőzni, mert az általa feltárt új eredményeket még nem tudta beleilleszteni a feudalizmus általános sémájába. A szerző ennek kapcsán arra a megállapításra jutott, hogy napjaink történészei néha talán túlságosan is ragaszkodnak az olyan fogalmakhoz, mint a feudalizmus, s tendenciózusan mellőzik azokat az adatokat, amelyeket nem tudnak könnyen beleilleszteni a megadott rendszerbe. Hivatkozik a múlt század nagy történészeire (többek között F. W. Maitlandre), akik meglehetősen tágan értelmezték a feudalizmus fogalmát. Szerinte a régebbi (18. századi) brit szerzők hatására kezdett a történettudomány az egységes feudális kormányzás elvével dolgozni, s ennek feltételezett szilárd rendszerére összpontosítani, ahelyett, hogy a középkori Európában található változatos társadalmi és politikai viszonyokat vizsgálta volna. Még a 18. századi szerzők alkottak izmust a fogalomból, s próbáltak belekényszeríteni mindent az elképzelt rendszerbe. A fogalom jelentésének egységesítésóig mégsem jutottak el, a feudalizmuson inkább csak kormányzati formát értettek. A 1 9. század közepe óta a feudalizmus ós a feudális rendszer fogalmai uralják a középkortudományt. A fogalom varázsa egy leegyszerűsített modell használatához vezetett. Pedig a szerző szerint — már Maitland megkérdőjelezte az ilyen fogalmak használatának létjogosultságát. Ugy vélte, hogy „Franciaország feudalizmusa alapvetően különbözött Anglia feudalizmusától, de a 13. század feudalizmusa is egészen más, mint a 11. századé." Maitland saját „feudalizmusa" meghatározásában a hűbéri kötelékek s a magán-igazságszolgáltatás léte kerültek előtérbe. De ezen túl ő a múlt valóságos jegyeit kutatta, s ennek alapján állapította meg, hogy az a feudalizmus-ideál, amely Franciaországban jött létre, Angliában sohasem valósult meg. A feudalizmus érvényesülését tehát itt „más eszmék korlátozták" — mondta ki a konklúziót. Maitland tűrőképessége a feudalizmus-fogalommal szemben tehát igen nagy volt, s hozzá hasonlóan más történészek sem vállalkoztak arra, hogy megszabaduljanak e szó korlátaitól. De ugyanakkor a mindvégig hiányzó alapos definíciót sem tudták megadni. A feudalizmust védelmezők érvei közül a szerző kettőt emel ki, a „hasznosságot" és a „nélkülözhetetlenséget", hogy azután bírálja őket. Közülük az előző — F. L. Ganshof vagy M. Postán értelmezésében — azt jelenti, hogy a történelemmel foglalkozóknak sokkal könnyebb előre meghatározott elemek (rendszer) köré csoportosítani egy adott időszak jelenségeit, mint azokat önállóan kezelni. A feudalizmus ezen érvelés szerint tehát modellt jelent a történészek számára. Postán ehhez pedagógiai indoklást is fűz: szerinte a fogalmi meghatározás nélkül a tanulók eltévednének, s később — az anyag ismeretének birtokában — sem lenne összehasonlítási alapjuk. A „nélkülözhetetlenség" pártfogói — M. Bloch, Postán, O. Hintze stb. — úgy vélik, hogy a kutató sem dolgozhat általánosítások, absztrakciók nélkül. A szerző kétkedését a fogalom létjogosultságában az eddig megfogalmazott definíciók változatossága mellett az táplálja, hogy szinte egyetlen kutató sem hajlandó elfogadni a másik meghatározását. A definíciók vitathatóságát fokozza, hogy idővel ugyanazon kutató véleménye is komoly átalakuláson mehet át. Egy másik körülmény, amely — a szerző véleménye szerint — megnehezíti a meghatározást, hogy azok a kutatók, akik használják a feudalizmus kifejezést, maguk is óvatosan leszűkítik alkalmazhatóságának területét. Erősen zavarja az a kép is, amit a feudalizmus változásairól (egyeseknél fejlődéséről) talál: a rendszert egyesek szinte élőlénynek kijáró, vagy egyenesen emberi tulajdonságokkal ruházzák fel. Problematikusnak találja az összehasonlítást is: valamely terület kiemelését, mint teljesen feudalizáltét, s a többiek a „részlegesen feudalizáltak" — hozzámérését. (Az Európán kívüli területeket rendszerint Japánhoz hasonlítják.) Szerinte ezzel csak egy hipotetikus feudális állapot körvonalazása történhet meg, míg azok az országok, ameíyek nem hasonlítanak ehhez eléggé, az elmaradott jelzőt kapják. - A szerző maga is úgy véli, hogy bizonyos elvont fogalmak használata a történelemben elkerülhetetlen. Mégis különbséget lát az olyan általánosítások között, amelyek konkrét jegyek alapján születtek (háború, mezőgazdaság fogalma), és azok között, amelyek tartalma az őket létrehozó elméletek változásaitól függ. Befejezésül úgy véli, hogy az utóbbi két évtizedben éppen elég ellenvélemény született a „feudalizmus" kifejezéssel szemben. Több modern szakkönyvre hivatkozik,