Századok – 1976

Folyóiratszemle - Veselá-Prenasilová; Z.: A szlovák nép viszonya az oszmán expanzióhoz 1188/VI

1188 folyóiratszemle örökség. Szerzőnk polemizál azzal az értékeléssel, hogy lebecsülték volna a népet. Programjukra, a katonák között végzett agitációjukra, a Délieknek a környék parasztjaival kialakult kapcsolatára hivatkozik. Az tény, hogy fellépésük során nem volt aktív kapcsolatuk a néppel, de a nép ügyét akarták szolgálni, igaz, nélküle, aminek helytelen volta a forradalmi harc további menetében egyértelműen beigazolódott. A nép ügyének szolgálata, mint az orosz fejlődós által napirenden tartott probléma mindvégig az orosz forradalmi mozgalom egyik központi kérdése maradt. Vonatkozott ez a forradalmi demokratákra is, szinte egyoldalúan erre a feladatra koncentráltak az 1870-es évek narodnyikjai, s tudatos osztályalapon a dolgozó nóp felszabadítását tűzte ki célul, valósította meg a proletariátus mozgalma. A cikk befejező része szociáldemokrata röpiratokat ós Lenin írásait idézve demonstrálja az orosz forradalmi mozgalom egységét, mint a három forradalom egyik előfeltételét. (Isztorija SzSzSzR 1976. 2. szám. 47—63. I.) M. Z. Veselá-Prenasilová : A szlovák nép viszonya az oszmán expanzióhoz Szlovákia, s különösen déli része a 16. és 17. század folyamán két különböző feudális államalakulat, sőt két különböző kultúra, két különböző ideológia ütközési pontján feküdt. Afcok a területei, melyek török uralom alá kerültek (elsősorban Fülek és környéke), egészen más állami berendezkedés kereteiben fejlődtek tovább, mint a meg nem hódított területek, amelyek azonban maguk is állandó támadásoknak voltak kitéve. A legtöbb e kérdéssel foglalkozó tanulmány csak a szlovák népnek a Habsburgok keresztény birodalmát védő szerepével foglalkozott, kevésbé figyelt a területeken végbement társadalmi változásokra, az osztályok egymásközti bonyolult viszonyára. A szlovák nép valóban hősiesen védelmezte a Habsburgok államát addig, amíg abban saját védelmezőjét is láthatta. A dinasztia védelmi politikája azonban elsősorban az örökös tartományok biztosítására irányult, s a legveszélyeztetettebb terület éppen Dél-Szlovákia volt. Ugyanakkor a háború költségei e területeket is éppúgy sújtották, mint a többit, sőt hadszíntér jellege miatt fokozott pusztításoknak volt kitéve. A 16. század nagy háborúi után nem szűntek meg e területen a folyamatos kisebb portyák, összecsapások. A hódoltsági területen élő lakosság pedig a kettős adózás terheit is kénytelen volt elviselni. Ilyen körülmények között kedvező talaja támadt a különböző lázadásoknak, melyek az elnyomó, de a terület biztonságát biztosítani nem tudó államhatalom ellen irányultak. Ezért tudták megszerezni, pl. a szlovák nép rokonszenvét a Habsburgok elleni protestáns magyar rendi felkelések is. Súlyosbította a parasztság helyzetét a második jobbágyság rendszerének kifejlődése is. Az oszmán uralom alá került területek fejlődése új vonásokat mutatott. A török hadjáratok valóban hatalmas pusztításokat okoztak, de az oszmán hatalom berendezkedése után a parasztok személyi függése gyengült. A városi iparos és kereskedő rétegek számára új lehetőségek nyíltak az oszmán birodalom belső területeivel való gazdasági kapcsolatok révén. Ugyanakkor a volt földesurak továbbra is követelték az adókat, gyakran módot is találtak azok erőszakos behajtására a határtól távolabb eső területeken is. E körülmények folytán nőtt a nóp közömbössége az államhatalom bármilyen formájával szemben, s az oszmán társadalmi berendezkedéssel való együttélés olyan területekre is kiterjedt, ahol korábban a jogi és a vallási-ideológiai tilalmak áthághatatlan korlátokat emeltek: átszökés török uralom alatt álló területekre, házasság oszmán katonákkal, panasztétel a régi urak ellen oszmán hatóságoknál stb. E tendencia felvázolásához forrásbázisul a magyar bíróságok iratanyaga szolgált. Ennek alapján is nyomon követhető a nóp ós a Habsburg-hatalom viszonyának osztályérdekeken alapuló változása: a nép ragaszkodásából egyre inkább semlegesség, közömbösség lett: Külön megvizsgálandó problémakört képez a betyárkérdés: a betyárok megjelenése nemcsak a magyarországi területekre, hanem az egész Balkánra, sőt Kisázsiára is jellemző volt ebben az időben. (ÖeshoslovensTcy íasopis historicky, 1975. 5. szám. 687 — 705. I.) H. V.