Századok – 1976

Folyóiratszemle - Zientara. Benedykt. Vallonok Sziléziában a 12. és 13. században 1185/VI

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK Benedykt Zientara: Vallonok Sziléziában a 12. és 13. században A vallon telepesek sziléziai szerepét már a 19. században többen érintették, így G. A. Stenzel (1832), H. de Borchgrave (1865), C. Grünhagen (1867). A jelen században W. Schulte (1906) és F. Schilling (1938) foglalkoztak a témával. Az okleveles anyag új elemzése kimutatja, hogy a 12. században már megjelentek a „latinok" Sziléziában. Piotr Wlostowic, az egyik legnagyobb sziléziai földbirtokos, 1 142 — 1145 között Arrouaiseból hozott papokat Slçzaba, 1139-ben pedig Olbinban bencés kolostort alapított, amely a metzi Szt. Vince apátsággal állott kapcsolatban (később a ciszterciek kezére került). A boroszlói vallon kolónia a külvárosi Szt. Móric templom körül alakult ki, elsősorban takácsokból (textores Gallici), akiket valószínűleg Gauthier de Malonne boroszlói püspök telepített le a városban. A telepesek, akikhez még vallon kereskedők is csatlakoztak, közvetlenül a püspök bíráskodása alá tartoztak. A vallon takácsok egy része Oíawában telepedett le. Wierzbnoban a lakosság származásáról (Romani) Szakállas Henrik herceg 1236-ös lokációs oklevele tesz említést, amikor a településnek német jogot ad. Ezenkívül több más település első lakói között akadnak vallon telepesek, akik már nem mindig közvetlenül Németalföldről, hanem esetleg kelet-európai településekről vándoroltak ide. Sokszor az oklevelek személynév anyagának elemzésével is következtetni lehet a telepesek eredetére. A Német Lovagrend sziléziai, namyslówi birtokán a lengyel és német parasztok mellett vallonok is éltek. (Egy 1721. évi oklevél névszerint is felsorolja őket). Az egyes helynevek is utalnak a vallonok jelenlétére, mint Przewakowice (Preuacouich Gallicorum), amelyet később lengyelül Wlochynak, németül Wallendorfnak neveztek. (Ez szoros párhuzamot mutat a magyarországi Olaszi -Villafranca helynevekkel.) A vallon kolonizáció nem volt tartós folyamat. Már a 14. században megállapítható a kétnyelvűség, majd a század közepén az asszimiláció: Namyslów környékén a polonizáció, Boroszlóban a germanizáció. A boroszlói vallonok különállásának tudata még sokáig fennmaradt: a vallon takácsok önálló céhe csak 1422 után szűnt meg. A cikket a sziléziai vallon telepek térképe illusztrálja. Benedykt Zientara tanulmánya értékes adalékokat adhat a magyarországi „latinok" történetének vizsgálatához. (Przeglqd Historyczny 66. évf. 1975. 3. szám. 349 — 368. I.) P. Á. Janusz Tazbir : A lengyel reformáció társadalmi és területi kiterjedése A lutheri reformáció, sőt már az anabaptista tanok első képviselői a 16. sz. húszas éveiben megjelentek Lengyelországban. Titokban tevékenykedtek; ahol nyíltan jelentek meg, ott a katolikus egyház a világi hatalom erejével nyomta el őket (pl. Gdansk, 1525). A reformáció elterjedése után, a 16. század második felében Kis-Lengyelországban 260 kálvinista ós 52 unitárius, Nagy-Lengyelországban 37 lengyel és 120 — 140 német evangélikus, Litvániában pedig 191 kálvinista gyülekezet működött. A katolikus egyház azonban mindvégig megtartotta uralkodó helyzetét, elsősorban a főpapság politikai és gazdasági befolyása miatt. Az 1573. évi varsói konföderáció nem az egyházak egyenlőségét, hanem a különféle hitvallású nemesek egyenlőségét mondta ki. A nemesség elsősorban a kálvini reformációt fogadta el, kisebb mórtékben a lutherit, valamint a szentháromságtagadó tanokat. Megjelentek Lengyelországban az 1548-ban kiüldözött „cseh testvérek" is. A lengyel református felfogás eléggé 12*