Századok – 1976

Történeti irodalom - Sipos Péter: Imrédy Béla és a Magyar Megújulás Pártja (Ism. Tilkovszky Lóránt) 1178/VI

1178 történeti irodalom mondta, hogy a kommunistáknak „részt kell venniök a parasztság mindennapi harcaiban", s támogatniok kell minden dolgozó paraszti követelést, beleértve a földreformot is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunista pártok dolgozzanak ki forradalmi agrárprogramot. A KI IV. kongresszusán elfogadott helyes vonal 1924 és 1928 között nem változott, annak ellenére, hogy Lenin halála után stratégiai kérdésekben visszalépés történt, s kiéleződtek a KI felső vezetésén belül a politikai és személyi ellentétek. Sőt az V. kongresszuson, majd 1925 —26-ban az V., VI. és a VII. kibővített plénumon részletkérdésekben további előrelépés történt: új agrár téziseket fogadtak el, továbbfejlesztették a parasztsággal kapcsolatos szövetségi politikát, finomították a harci módszereket, s mérsékelték a balos túlzásokat. 1928-ban, a KI VI. kongresszusán elfogadott általános politikai program agrárkérdésekben lényegében helyes álláspontot képviselt. A Komintern állásfoglalásai nagy hatást gyakoroltak a fiatal kommunista pártokra, amelyeknek többsége a 20-as évek elején még nem állt kapcsolatban a falusi lakossággal, s világosan körvonalazott agrárprogrammal sem rendelkezett. A szerző meggyőzően mutat ja be, hogy a parasztság problémái hogyan kerültek egyre inkább előtérbe, s a KI ösztönzésére, hogyan irányult rájuk a kommunisták figyelme. A könyv nagy érdeme, hogy bepillantást nyújt a KI különböző fórumain az agrárkérdésben lezajlott érdekes és gondolatgazdag vitákba. Magyarul először olvashatunk a nyugat-európai, északamerikai és a távol-keleti kommunista pártoknak az agrárkérdés megoldására vonatkozó felfogásáról. A gyarmatokon a 20-as években kibontakozó nemzeti függetlenségi mozgalmak és a parasztkérdés összefüggése is mélyebb megvilágítást nyer. Csonka Rózsa monográfiája gazdag tényanyagot vonultat fel, forrásbázisa egyedülálló: használhatta a KI és a Parasztinternacionáló vezető szerveinek iratait, a kongreszszusok, plénumok jegyzőkönyveit és határozatait, amelyek jobbára kiadatlanok vagy a könyv írásakor még nem láttak napvilágot. Bőséges az általa feldolgozott szakirodalom is. Kár, hogy a szerzőnek nem sikerült gondolatilag és szerkezetileg világosan rendezni ezt a hatalmas ismeretanyagot, s következtetései néha nem elég meggyőzőek. Hiányosnak tűnik az egész agrár-problematika társadalom- és politikatörténeti megalapozottsága. Helyes lett volna az egyes kommunista pártoknak az agrárkérdésről vallott nézeteit jobban összefüggésbe hozni általános politikájukkal, s az adott ország megoldatlan belső problémáival. A szociáldemokrata pártokkal kapcsolatos fejtegetésekben olykor a korabeli balos-kommunista értékelések hatása érződik. Kár, hogy a szerző nem fordított nagyobb gondot a kelet-európai szociáldemokrata pártok agrárpolitikájának bemutatására. Kiderült volna, hogy a kelet-európai szociáldemokraták távolról sem követték szolgaian a nagy nyugati pártokat, s közöttük is jelentős különbségek voltak. Ők maguk is igyekeztek meghaladni a körükben uralkodó doktrinersóget, és nem pusztán választási megfontolásokból közeledtek a parasztsághoz. Hasznára vált volna a munkának, ha a szerző jobban támaszkodott volna az utóbbi években megjelent szakirodalomra. A parasztpártokról Bulgáriában, Jugoszláviában, Lengyelországban stb. számos tanulmány látott napvilágot, amelyek sokkal árnyaltabban ábrázolják azokat, mint Csonka Rózsa könyve. VIDA ISTVÁN SIPOS PÉTER: IMRÉDY BÉLA ÉS A MAGYAR MEGÚJULÁS PÁRTJA (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1970. 261 I.) Több esztendeje már, hogy Sipos Péter első nagyobbszabású, és kiváló kvalitásai folytán máris megérdemelt figyelmet keltett munkája — kandidátusi disszertációja — elhagyta a nyomdát. A megjelent könyvre való friss reagálás figyelemfelhívó funkcióját ezek az alaposan megkésett sorok már be nem tölthetik, de ma már nincs is szükség arra, hogy Sipos könyvének olvasókat toborozzunk. Most inkább az lehet feladatunk, hogy a megjelenés óta eltelt évek tapasztalatai alapján megjelöljük e mű helyét az ellenforradalmi korszakra vonatkozó történetírásunkban. Mert Sipos Péter könyvének — a szó még el nem koptatott eredeti értelmében — valóban hézagpótló jelentősége van; Magyarország története tízkötetes szintézisének az ellenforradalmi korszak történetét tárgyaló VIII. kötete munkálatai során ez nagyon világosan kirajzolódott.