Századok – 1976

Történeti irodalom - Csonka Rózsa: Agrárproblémák; parasztmozgalmak és a Kommunista Internacionálé agrárpolitikája (1919–1929). (Ism. Vida István) 1176/VI

1176 történeti irodalom tos osztállyá szerveződését, gazdasági és politikai harcuk kibontakozását. A századforduló éveiben Szegeden még 16 órás munkaidő is előfordult. A kegyetlen kizsákmányolás, a mórhetetlen nyomor körülményei között tengődő vidéki „fehér rabszolgákat" az urak sem tudták megakadályozni abban, hogy létrehozzák saját szervezeteiket és megindítsák kisebb-nagyobb sztrájkjaikat a rövidebb munkaidőért, magasabb bórért és jobb életkörülményekért. Gaál forrásai híven dokumentálják a szegedi szakmai mozgalomban is kezdettől jelenlevő munkásösszetartást, szolidaritást és internacionalizmust. A szegedi munkásoknak nemcsak budapesti és más vidéki nagyvárosi, hanem bécsi munkásokkal is kapcsolatai voltak, amelyek különösen a sztrájkok idején jelentettek nagy segítséget. A dokumentumok bemutatják azt a nagy és jelentős szerepet, amelyet a fővárosi munkásmozgalom gyakorolt a szegedi munkások szocialista szakmai szervezkedésére, ugyanakkor azt is érzékeltetik, hogy kölcsönhatás állt fenn a budapesti és a nagyvárosok munkásmozgalma között, amely egyre szélesedett a század első éveitől kezdve. A források gyűjtése és válogatása során Gaál igyekezett figyelembe venni a szegedi szakmai mozgalom művelődési vonatkozásait is. Helyesen látja és érzékelteti — sajnos csak két, egyébként valóban értékes és csupán egy-egy példányban ismert nyomtatott szakegyleti könyvtári katalógussal —, hogy a művelődés és osztályharc szoros kapcsolatának felismerése megjelenik a szegedi munkásmozgalomban is. Jó lenne tudni, hogy forrásanyag hiánya vagy más okok miatt nem közölt eddig más jellegű (például munkástanfolyamokra vonatkozó) dokumentumokat, ugyanis Budapesten és egy-két vidéki nagyvárosban a század legelső éveiben már munkástanfolyamokat szerveztek a szakszervezetek és szociáldemokrata pártszervezetek. Gaál forráspublikáció-sorozatáról végül megállapíthatjuk, hogy példás módszertani alapossággal és mintaszerű tudományos jegyzetapparátussal készült. Az egyes forrásokhoz fűzött megjegyzései jól szolgálják mind az országos, mind a nemzetközi munkásmozgalomtörténeti háttér megvilágítását. Logikusnak látszik a két füzet szerkesztésében mutatkozó különbség is. Az első füzet ugyanis csak kronológiai sorrendet érvényesít, a második már a tárgyi csoportosításon belül alkalmazza a kronológiai sorrendet. Gaál forráspublikációit jól tudják hasznosítani a munkásmozgalomtörténet kutatói és az igényes, a szemléltető dokumentumokat szívesen használó történelemtanárok és oktatók. Soós PÁL CSONKA RÓZSA: AGRÁRPROBLÉMÁK, PARASZTMOZGALMAK ÉS A KOMMUNISTA INTERNACIONÁLÉ AGRÁRPOLITIKÁJA (1919—1929) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1974. 256 1.) Magyarországon az agrártörténeti kutatásoknak nagy hagyományai vannak. A megjelent munkák tetemes hányada — érhetően — a hazai agrárfejlődés kérdéseivel foglalkozik. A környező országok, az európai államok, vagy más földrészek agrárproblematikájáról kevés feldolgozás született, s magyar történészek eddig még nem tanulmányozták behatóan, hogy hogyan alakult a nemzetközi munkásmozgalom és a parasztság viszonya az elmúlt több mint fél évszázadban. Csonka Rózsa az első — nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközileg is —, aki ezt a fontos, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalomban évtizedek óta vitatott kérdést választotta tárgyául. A szerző először a jelentősebb nyugateurópai szociáldemokrata pártok — a brit Munkáspárt, a német, osztrák, cseh szociáldemokrata párt és a frencia szocialista párt agrárkérdésben elfoglalt álláspontját tekinti át. Arra a következtetésre jut, hogy mivel az első világháború után kibontakozó forradalmi fellendülés időszakát nem használták ki, s nem törekedtek a kapitalizmus megdöntésére, nem foglalkoztak a lehetséges szövetségesek, így a parasztság gazdasági ős politikai problémáival sem. Csak a 20-as évek közepén, második felében kezdtek közeledni a parasztsághoz, s ekkor dolgoztak ki a legtöbb pártban részletes agrárprogramot. Ezek azonban sem társadalmi, sem politikai szempontból nem voltak radikálisabbak a polgári pártok ezidőtájt megfogalmazott elgondolásainál. A szerző úgy véli, hogy a szociáldemokrata pártok a „szavazatok számát emelendő fordultak az agrárproletariátus és a tulajdonos paraszti rétegek felé" (39. 1.).