Századok – 1976

Történeti irodalom - Gaál Endre: Válogatott dokumentumok a szegedi ipari munkások szocialista szakmai szervezkedésének történetéből 1890–1904 (Ism. Soós Pál) 1175/VI

1175 történeti irodalom GAÄL ENDRE: VÁLOGATOTT DOKUMENTUMOK A SZEGEDI IPARI MUNKÁSOK SZOCIALISTA SZAKMAI SZERVEZKEDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉBŐL 1890—1904 (Acta universitatis Szegediensis de Attila József nominatae XLII. [1972] 45 L, L. [1974] 103 1.) A szegedi történészek koncepciózusán szerkesztett kiadványában, az Acta Historica-ban Gaál Endre, a szegedi munkásmozgalomtörténet jeles kutatója érdekes vállalkozásba fogott. Az 1972-ben megjelentetett XLII. füzetben megkezdte, majd az L. füzetben (1974) folytatta a szegedi ipari munkások 1890 —1918 közötti szocialista szakmai szervezkedése válogatott dokumentumainak közreadását. Forráspublikáció-sorozatával a szerző egyrészt a tervbe vett, illetve folyamatban levő szegedi és Csongrád-megyei szakszervezet- és munkásmozgalomtörténet feldolgozását kívánja elősegíteni, másrészt hasznos adalékokkal szeretne hozzájárulni az országos munkásmozgalomtörténeti kutatásokhoz. Ez utóbbi törekvése azért is fontos, mert az eddig megjelent alapvető munkásmozgalomtörténeti forrás- és dokumentumgyűjtemények, úttörő jellegű kiadványok csak korlátozott mértékben tartalmaznak helyi munkásmozgalomtörténeti forrásokat. Gaál Endre vállalkozása tehát mindenképpen időszerű ós ösztönző, ugyanakkor jól illeszkedik az utóbbi években fellendült hazai dualizmus-kori általános történeti és szakszervezet- illetve munkásmozgalomtörténeti kutatásokhoz. A forráskiadvány első füzetében, amely az 1890 és 1900 évek közötti időszakot öleli fel, a szerző huszonkét dokumentumot közöl. E források tanúsága szerint Szegeden is — az ország legtöbb vidéki nagyvárosához hasonlóan - az 1890-es években, a Szociáldemokrata Párt megalakulása után jöttek létre a már osztályharcos alapon álló szocialista szakegyletek. Előbb az erősebb kisipari szakmák (cipész-, szabó- és asztalosipar) munkásai kezdtek szervezkedni, majd az évtized második felében a szegedi szociáldemokraták megtették az első lépéseket a nagyipari (fa- és kenderfeldolgozó) munkások szervezésére is. Jóllehet Szeged az akkori Magyarország legnépesebb városa volt, a szocialista szakmai szervezkedés tekintetében elmaradt az olyan jelentős délmagyarországi vidéki ipari gócpontoktól, mint Arad, Temesvár vagy Pécs. Á szegedi szervezetek a munkások viszonylag szűk rétegét tudták megnyerni, működésük nem volt elég rendszeres, és ekkor még nem voltak képesek egy-egy szakma munkásainak többségére kiterjedő sztrájkmozgalmak szervezésére. Az 1901 — 1904-es évek ötvenkét dokumentumát tartalmazó második füzet anyagát a szerző már jóval nagyobb számú forrásból válogathatta össze. Az előző évtizedhez képest ugyanis—az országos helyzethez hasonlóan — a szegedi szocialista mozgalomban is szinte ugrásszerű fejlődés ment végbe. Különösen 1904-ben vált szembetűnővé a szakszervezeti mozgalom fellendülése. A helyi ipari munkásság mintegy 14%-a lett szervezett munkás (országosan ez az arány csak 6%-ot tett ki). Noha a szakmai szervezetek többsége továbbra is elsősorban kisipari munkásokra támaszkodhatott, a források arról is tanúskodnak, hogy az építőmunkás és nyomdász szakegylet megerősödése folytán a középüzemi munkásság szerepe fokozódott a szegedi szakmai mozgalomban. A század első éveiben a város nyomdászainak és építőipari munkásainak a sztrájkjai voltak a legjelentősebbek. Ezek mellett a kisipari munkások is eredményes gazdasági harcokat folytattak. Az országos szakszervezeti szövetségek szegedi csoportjainak ebben az időszakban történő megalakulása a meglevő szakegyletek csatlakozÄsa útján ment végbe. Az országos szervezetekhez történt csatlakozás után a szegedi csoportok munkája rendszeresebbé vált, politikailag is magasabb színvonalra emelkedett. Ezekben az években jelentek meg Szegeden is félillegális szabadszervezetek, amelyek tevékenységében ekkor még a szocialista politikai agitáció kisebb hangsúlyt kapott. A szegedi szociáldemokrata párt erősödése azonban kifejezésre jutott abban a növekvő szerepben, amelyet a város szakszervezeti mozgalmának fejlődésében játszott. Ennek mintegy ellensúlyozására a város munkáltatói is lépéseket tettek egy helyi munkáltatói szervezet létrehozására. így a századforduló éveiben a munkások és munkaadók között folyó csatározások Szegeden is a szervezett osztályok harcának alakját kezdték ölteni. Gaál Endre értő kézzel összeválogatott dokumentumai számos lényeges helyi és országos munkásmozgalomtörténeti összefüggésre világítanak rá. A források mindenekelőtt jól érzékeltetik azt a körülményt, hogy a vidéki „patriarchális kapitalizmus" kizsákmányolása, elnyomó állami-közigazgatási-ideológiai apparátusa mennyire lelassíthatja a munkások szervezkedését, öntuda-