Századok – 1976

Történeti irodalom - Bonyhád a 18–20. században (Ism. Fehér István) 1173/VI

1174 történeti irodalom Elismerésre, dicséretre méltó kezdeményezés a bonyhádi községi tanács részéről, hogy felszabadulásunk 30. évfordulóját tanulmánykötet megjelentetésével is ünnepelte, s a község múltja néhány kérdésének felvillantásával is erősítette a szocialista hazafiságot, az egészséges lokálpatriotizmust. Tekintettel arra, hogy Soczó Lajos tanácselnök bevezetőjében újabb tanulmánykötet kiadását ígéri, szükségesnek látszik az első kötet megjelenése után a tapasztalatok következetes levonása. A kiadványnak nincs egységes koncepciója, egységes szerkesztési elve, s ez — a tanulmányok egy részének magas színvonala ellenére — csökkenti a kötet értékét. Vitathatatlan a szerkesztő és a kiadó jószándéka: összegyűjteni mindent, ami szolgálhatja e szép völgységi központ szeretetét, a hozzá való ragaszkodást, ami fellendítheti a honismereti munkát. De a csokor túlságosan tarka, a műfaj jellege vitatható. Tizenkét szerző tizenegy dolgozata nagyon vegyes képet ad Bonyhád történetéről: Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka szerelme, Perczel Mór legendás életútja találkozik itt a bonyhádi tájfajta szarvasmarha kialakulásával, a bonyhádi utcanevek történetével, ugyanígy Illyés Gyula bonyhádi diákévei kerülnek egy kötetbe a zománcgyár valamint a cipőgyár múltjának feltárásával. Az olvasóban bizonyos hiányérzet keletkezik: a fenti témák voltak-e Bonyhád két és félszázados történetének legfontosabb problémái ? Még említés is alig van a nemzetiségi kérdésről, pedig a 18. század végén a Bonyhádon élő 4709 lakosból alig volt néhány magyar, a lakosság zöme német volt. Nem kapunk képet a társadalmi és osztálytagozódásról — kivéve a bonyhádi kereskedőréteg kialakulását —, elhalványulnak a feszítő társadalmi ellentmondások, a haladó munkásmozgalmi hagyományok, az antifasiszta küzdelmek. Nagy szükség lett volna egy rövid, átfogó bevezető tanulmányra, amely felölelte volna a 250 éves fejlődés legfontosabb kérdéseit, s ezt egészítették volna ki a kötetben t alál ható írások. A tanulmányok sorából kiemelkedik dr. Kolta László: Perczel Mór című cikke, amely végigkísér bennünket a bonyhádi hős tábornok ellentmondásokkal teli életútján. Igen értékes adatokat közöl a szerző Perczel Mór ós Marx Károly 1860. évi levelezéséről: Marx Perczelben ,,. . . az európai szabadság legkiválóbb előharcosainak egyikét" látja. Ugyanakkor Kolta László reálisan mutat rá Perczel hibáira is. Hasonlóan értékes írás dr. Szilágyi Mihály: A bonyhádi kereskedők című tanulmánya is. Az eredeti levéltári dokumentumokra, a fellelhető hazai és külföldi szakirodalomra épített dolgozat hiteles, valóságos képet fest; jól sikerült gazdaságtörténeti munka. Üj nézőpontot, rendkívül figyelemre méltó értékelést ad Király István: A bonyhádi tájfajta szarvasmarha kialakulása című kiváló gazdaságtörténeti tanulmánya. Solymár Imre írása Bonyhád felszabadulásával s az azt követő néhány év történetével foglalkozik. A szerző igen értékes helytörténeti dokumentumokat közöl a felszabadulás utáni politikai harcokról. Nem hallgatja el, hogy Bonyhád a második világháború folyamán a Volksbund dél-dunántúli erőssége volt, s a fasiszta maradványok elleni küzdelem itt is jelentős haladó erőket kötött le. Szerencsésebb lett volna a volksbundista németek kitelepítését szélesebb horizonton vizsgálni. A tanulmányok egy része nem köti össze a bonyhádi eseményeket a nagy országos, de még a megyei összefüggésekkel sem; izoláltan vizsgálja a történelmet, s a provincializmus színvonalán mozog. Kívánatos, hogy újabb kötet közreadása esetén a szerkesztő nagyobb tudományos igénnyel lépjen fel egyes szerzőkkel szemben. A tudományos igény emelése nem mond ellent az ismeretterjesztés alapvető funkcióinak. A szerkesztő adjon a kötetnek gazdaságtörténeti, politikatörténeti, kultúrtörténeti vagy egyéb jelleget. A tanulmánykötet rajzai — M. Erdi Judit munkája — szépen illeszkednek Bonyhád történeti fejlődéséhez. A kötet kiállítása, nyomdatechnikája, esztétikai arculata megfelel a szekszárdi nyomda hírnevének. FEHÉR ISTVÁN